Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Káliföldpátok a telkibányai ércesedésben (Molnár Ferenc)

Bevezetés A telkibányai ércesedés az ún. „adulár-szericit típusú" epitermás nemesfém telepek közé tartozik (Molnár, 1993). A teleptípus egyik névadó ásványa, az adulár, nagy változatosságban jelenik meg az ércesedés különböző képződményeiben. A Nemzetközi Ásványtani Asszociáció Nevezéktani Bizottsága (IMA CNMMN) által elfogadott ásvány nevek között (Nickel & Nichols, 1991) már nem találjuk az adulárt, mint önálló ásványfajt. Ennek oka az, hogy a szerkezetvizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az adulárként leírt ásványfázisok rendelkezhetnek mind monoklin, mind pedig triklin szerkezettel, és a kérdéses ásvány optikai tulajdonságai sem állandóak (Gubser & Laves, 1967; Laves & Wisvanathan, 1967; Steiner, 1970; Smith, 1974). Az adulár elnevezés csupán a kaliföldpat hidrotermás keletkezésű, sajátos morfológiájú változatára alkalmazható. Az adulár elnevezés tehát genetikai és morfológia kategória. A jelen rövid dolgozat célkitűzése az, hogy áttekintést adjon a telkibányai ércesedésben előforduló káliföldpátok megjelenési sajátosságairól és genetikájáról. Vizsgálati módszerek A telkibányai ércesedés káliföldpátjain vékonycsiszolatok polarizációs mikroszkópos, polírozott vékonycsiszolatok elektronmikroszondás (AMRAY-típusú berendezés, ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszék) és ásványszeparátumok röntgendiffraktométeres (Siemens D-500 típusú berendezés, ELTE TTK Ásványtani Tanszék) vizsgálata történt meg. A káliföldpátok keletkezési körülményeit folyadékzárványaik mikrotermometriai vizsgálata (Chaixmeca és Linkam TH600 berendezések, ELTE TTK Ásványtani Tanszék és Kyushu Egyetem Bányászati Tanszék) révén határoztuk meg. Eredmények Székyné Fux (1970) szerint a kaliföldpat Telkibányán elsősorban a telérek mellékkőzetét alkotó kálitrachit (metaszomatikus-hidrotermás folyamatok során átalakult andezit) fő ásványa. Ásványoptikai és röntgendiffraktométeres vizsgálatai szerint ezen kaliföldpat sajátosságai teljesen megegyezőek az ún. „alpi típusú", metamorf kőzetkörnyezetben előforduló telérek káliföldpátjainak sajátosságaival. Újabb megfigyeléseink során Telkibányán a káliföldpátok két, morfológiailag különböző típusát sikerült azonosítani. Az egyik típus plagioklászokat kiszorító pszeudomorfózaként fordul elő a telérek mellékkőzetében (a kálitrachitban). Polarizációs mikroszkópban kitűnik, hogy ez a változat gyakran intenzíven szericitesedett. Aszericitesedés esetenként csak a földpátok belső zónáira jellemző, míg szegélyük ép (1. ábra). Ezen káliföldpát-típus mellett a kőzetet szelő repedésrendszerekben egy újabb generáció is megjelenik. Aplagioklászokat kiszorító változattal szemben ez a generáció mindig üde megjelenésű (2. ábra). A repedések üreges részein megfigyelhető, hogy jól