Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés oxidásványai (Molnár Ferenc & Szakáll Sándor)

12. ábra. Kvarckristályok riolit hólyagüregében. Király-hegy. Képszélesség: 7 cm (HOM 18658) (Fotó: Kulcsár G.) Fig. 12. Quartz crystals in the cavities of rhyolite. Király Hill. Width of the picture 7 cm. (HOM 18658) (Photo: G. Kulcsár). 3.1.2. Kalcedon, jáspis és opál A telkibányai telérek kibukkanásaiban a kalcedon és az opálváltozatok csaknem minden esetben együttesen és elsősorban az ércesedés peremi zónáiban fordulnak elő. Különösen a Lapis-völgy, Hosszú-völgy, Sinta-tető, Zöldmáj-major feltárásaiban, a Zsófia-táróban, a Teréz-táróban és Nyíri környékén gyakoriak. Itt nem foglalkozunk az Ósva-völgyben ismert (Takács, 1994) opál változatokkal. Ajáspis a Telkibányától K-re elhelyezkedő riolittufa vulkáni centrumhoz kapcsolódó telérrendszerben gyakori (Horváth & Zelenka, 1994). A kalcedon rendszerint kék vagy szürke színű, az üregekben gömbös-vesés megjelenésű (IV. kép). Az opál különböző változatokban fordul elő. A tejopál a 0,X-X mm vastagságú szalagos-sávos kiválásokra jellemző (Teréz-táró, Zsófia-táró), míg a májopál, viaszopál vaskos tömegekben is megjelenik. Késői kiválásként ritkán a hialit (üvegopál) előfordulását is észleltük. A kalcedon és az opál gyakran a következő kiválási sorrendben fordul elő, szoros szöveti összefonódásban: opál - kalcedon - kvarc. A kiválások vékonycsiszolatain végzett polarizációs mikroszkópos megfigyelések alapján az opál gyakran anizotrop, kaotikusan elrendeződött kévés-sugaras halmazokból áll, melyek sávokba tömörülve helyezkednek el. Esetenként a sávok között vékonyszálas kalcedon-kévékből álló zónák is megjelennek, de a kalcedon inkább a ritmusos kiválások idősebb, közvetlenül a kvarc képződését megelőző zónájára jellemző. Aszalás kalcedon kiválások főzónajellege mindig negatív.