Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés oxidásványai (Molnár Ferenc & Szakáll Sándor)

ban jellemző a karbonátszemcsék, illetve romboéderes alkatú karbonát krisztallitok zárványként történő előfordulása. A rombusz átmetszetű ásványzárványok egy része az optikai jellegek (kvarcnál kisebb törésmutató) és a kémiai összetétel alapján (elektronmikroszondás analízisek, Molnár, 1993) adulárként azonosítható. A kvarc cinopel változatának polírozott felületein végzett mikroszkópos megfigyelések a hematit zárványokjelenlétét is bizonyították. A telerkvarc további gyakori ásványzárványa a pirit. A Gyepű-hegy és a Kánya-hegy telérkvarcában megfigyelhetők az akantit és a termésarany apró zárványai is (Molnár, 1993; Szakáll & Kovács, 1994). A Kánya-hegy gerincén található telérkvarcban pedig goethit és Mn-oxidok jelennek meg. Utóbbiak fekete foltok, illetve dendrites halmazok. A Fehér-hegy gerincéről származó kvarckitöltés kristályaiban egy esetben freibergit zárványokat sikerült azonosítani (Molnár, 1994). A folyadék-gáz zárványokon végzett homogenizációs vizsgálatok eredményét a 10. ábra összesíti. A homogenizációs hőmérsékletek (az uralkodóan folyadékfázist tartalmazó zárványokban az ásvány hevítése során a gázfázis — fokozatos térfogatcsökkenést követő — eltűnési hőmérséklete) az ásványképződés valódi hőmérsékleteként értékelhetők, a hidrotermás rendszeren belül uralkodó alacsony nyomás miatt (Molnár, 1994). Ennek megfelelően megállapítható, hogy az apofíza kvarc az ércesedés különböző pontjain csaknem azonos, 230 °C körüli hőmérsékleten 10. ábra. Folyadék-gáz zárványokon végzett homogenizációs vizsgálatok eredményei. Fig. 10. Results of homogenization test made on fluid-gas inclusions. 130 150 170 190 210 230 250 2 70 2 90 T,,