Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Az ez Helyben vólt Bánya elpusztúlásának története

Az ez Helyben volt Bánya elpusztulásának története* Transcription of a text originally formulated in 1683 describing the tragedy of the collapsing mine (Roth wasser) in earlier limes Minthogy a' Városokat és Helyeket valamelly jeles és emlékezetes dolgok szokták híressé és emlékezetessé tennie: ugy hajdan ezen Helyet is, határábann lévő Arany és ezüst Bányák tették vala hiressé és emlékezetessé. Úgyannyira pedig, hogy arra nézve ezt a' helyet és ennek Lakosit, a' régi, akkorbann élt boldog emlékezetű keresztyén Királyok, igen szép privilégiumokkal és szabadságokkal ajándékozták volt meg, mint szintén a' több[i] bánya Városokat. A' melly sok szép privilégiumok, és Királyi Dónátiók 's Levelek, a' sok izbenn Országb(an) lévő és sokszor fen[n] forgó, háborúságok, változások, és Hadaknak alá 's feljárási miatt, a' sok duggatásbann, ki elrothadtt, ki elveszett, ki ellenség által elvitetett, és igy, azon Donatiókkal együtt, azoktól a' szép privilégiumokról és szabadságokról, ezen Helynek Lakosi is megfosztattanak, és szolgálat alá rekesztettenek. Hallottuk Eleinktől, hogy ezen Helynek Privilégiuma ollyan volt, mint a' több[i] Bánya Városoknak, mert azon[os] Jussok, azon[os] Törvények volt, úgy annyira, hogy mikor a' több[i] felső Bánya Városoknak Lakosi Törvényszéket ülnének, vagy nagy dolgokról való igazitások voltának; a második Sessio, ezeké volt a' Törvényszékbe, és ezek nélkül semmi derekas dolgot nem dccidáltanak, olly szép harmónia volt közöttök. A Bányák elmúlásának és elveszésének, illyen okát hallottuk a mi Eleinktől. Volt a többi között egy hires Bányász Úr, a' kinek háza a Templom ellenébe lévő Vereng [?] úttza felől volt építtetvén, kinek háza helye, még most is, fen[n] a' parton megtetzik. Ez a' Bányász Úr tartott háromszáz hatvan ványászokat — S. No 360, és midőn azok egy alkalmatossággal igen gazdag arany és ezüst bányára találtának volna, igen örültek rajta és néki édesedvén, erőssen ásták, ugy annyira, hogy semmi támaszt és Stömpölt, a' felettek való boltozat alá nem hánytanak, hanem tsak az Arany és ezüst ásásnak estének. Egy alkalmatossággal a Bányász Úr is ki megyén, hogy megtekintse ezt a' gazdag Bányát, és mikor a' Bányába bement volna, látja, hogy semmi támaszt sem stömpölt a Bányászok a' boltozat alá nem hánytanak volna, és látja azt is, (...) hogy egyszer igen porozna a' Bánya felül. Ezen felette igen megijedvén, kezdette mindjárt kihívni a Bányászokat: de azt hallván a' Bányászok, még megnevették és tsúfolták ezt mondván: Ihol! megijedt illy hamar a Bányász Úr. Azombann, nem vévén tréfára a Bányász Úr a dolgot, hanem mindjárt kijött, és alig jöhetett ki, hogy egyszer 's mind tsak leszakadt a Bánya, és mind a 360 Bányászt oda nyomta és oda ölte. A' Bányász Úrnak neve volt: Kontz Káplár. A' mellyet látván a' Bányász Úr, mindjárt hazajött, és senkinek nem szóllván, nagy gazdag Vatsorát készíttetett, és a' Bányászoknak Feleségeket, és apró gyermek*Egy 1683-as feljegyzés 1799-es átirata a telkibányai református lelkészi hivatalban őrzött Protocollum alapján, Csapó Imre református lelkész úr szívességéből.