Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés szulfidásványai (Szakáll Sándor, Molnár Ferenc, Kovács Árpád & Dódony István)

alkalommal sem sikerült kimutatnunk. Ez azért roppant érdekes, hiszen évtizedeken át csak erről az egy szulfidról számol be a szakirodalom Telkibányáról. Az első említése Zipser (1817) munkájában található. Leírása: "tömött és vaskos, hintett, leveles és sugaras, kvarcban". Ez az információ jelenik meg Zepharovich (1859) és Tóth (1882) monográfiájában. Később Liffa (1955) említ antimonitot az András-telérből (az I. szinten) "a telér fekűlapja mentén gyengén antimonittartalmú, kvarcos kitöltésű", (és a III. szinten) "a telérben vékony antimonit-csíkok voltak megfigyelhetők". Koch (1966) monográfiájában azt írja, hogy "az antimonit vaskosan, hintetten, ritkábban sugarasan-szálasan volt található a Lobkowitz-telérben". Nem tudjuk, hogy Koch Sándor télért is megjelölő információja honnan származik. Meg kell jegyezzük, hogy egyetlenegy Telkibányáról származó antimonit mintát sem ismerünk a magyar ásvány gyűjteményekben, és hogy az említett megfigyeléseket - a leírások szerint - sem kémiai, sem pedig más vizsgálattal nem támasztották alá. Székyné Fux (1970) monográfiájában - annak ellenére, hogy elődeinél összehasonlíthatatlanul részletesebben vizsgálta Telkibánya ásványait - nem tesz említést antimonitról. Egészen pontosan egyszer látott egy Lapis-völgyi kutatóaknában antimonitra emlékeztető ásványt. Ez laza, sugaras szerkezetű volt, de sajnos erről a leletről nem készült vizsgálat, s minta sem maradt belőle (Székyné Fux V. szóbeli közlése). Talán ugyanerről a leletről ír Scherf (1950-1955) egyik kéziratos jelentésében jamesonitként, amit szintén a Lapis-völgyben látott egy kutatóaknában. Ennyi amit a telkibányai antimonitról tudunk. Figyelembe véve azt, hogy vizsgálataink során magunk sem találkoztunk vele - mikrométeres fázisként sem -, a régebbi leírásokat tanulmányozva azt kell mondjuk, az említett antimonit leírások jól illenek az akantitra is. Az akantit is lehet tömött, vaskos, hintett, leveles és sugaras egyaránt Telkibányán (amint Zipser írta). Az András-bánya telérkvarcában fekete csíkokban is megjelenik (amint Liffa írta). Még egy magyarázat, hogy az említett antimonit leírások akantitra vonatkozhatnak: Zipser idézett munkájában azt írta, hogy az antimonitot annak mállási terméke, az antimonokker kíséri. Nos a telkibányai akantitot - különösen a dúsabb felszaporodásait - szinte minden esetben barnássárga, citromsárga jarosit és/vagy egy eddig pontosabban nem azonosított Fe-Sb-oxid sárgás porszerű kiválásai kísérik. Egyes, a Fehér-hegyen, a Jó-hegyen és a Nagykirály-hegyen előforduló idiomorf kvarckristályok neutronaktivációs elemzési adatai (Molnár, 1986) azonban esetenként kiugró (X-10X ppm!) antimontartalomról tanúskodnak. így nem zárható ki az antimonitnak zárványként való előfordulása ezen kristályokban. Irodalom - References Anthony, J. W., Bideaux, R. A., Bladh, K. W. & Nichols, M. C. (1990): Handbook of Mineralogy. Mineral Data Publishing, Tucson, Arizona, USA. 588. Dana, J. D. (1920): The system of Mineralogy. John Wiley Sons, Int. New York