Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

A „mauritzit", Erdőbénye nevezetes szaponit-változata (Weiszburg Tamás - Bada Gábor - Dódony István - Jánosi Melinda - Lovas György - Nagy-Balogh Judit - Nagy-Czakó Ilona - Nagy Sándor - Papp Gábor)

Néhány szó a névről, a névadóról és a névhasználatról Mauritz Béla (1881-1971) Tokody László (1898-1964) Az 1957-ben általa leírt új oxid-hidroxid ásványfaj „mauritzit" elnevezésével Tokody László (1898-1964), a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Kőzettárának kiváló igazgatója tisztelgett a budapesti Egyetem (a mai ELTE) kiemelkedő mineralógus-petrográfus professzora, Mauritz Béla (1881-1971) előtt, akit a negyvenes évek végén méltatlanul mozdítottak el katedrájáról. Érdekes tudománytörténeti adalék, hogy Mauritz professzor kényszerű nyugdíjazása után még csaknem két évtizedig töretlen érdeklődéssel dolgozott tovább, kihasználva, hogy előbb a Földtani Intézet, majd a Nemzeti Múzeumban éppen Tokody László egy kis munkasarkot tartott fenn számára. * * * Az agyagásványok, parányi méretük miatt, egészen az elmúlt egy-két évtizedig csak nehezen voltak vizsgálhatók. Ennek tulajdonítható, hogy igen sok rájuk vonatkozó név volt forgalomban a nevezéktan mintegy tíz évvel ezelőtti egységesítéséig. Köztük számos szinonimát is találunk, így pl. a csaknem azonos kémiai összetételű vasgazdag szaponitra használták a „lembergit" nevet (Sudo, 1954), a „griffithit" nevet (Arikas, 1973) és a „mauritzit" nevet (Kákay Szabó, 1983) is. Ma már egyik név sem található meg az önálló ásványfajok listájában (Fleischer & Mandarino, 1991). Ezt látva felmerül a kérdés, hogy szabad-e, érdemes-e használnunk a „mauritzit" nevet. A válaszadáshoz a nemzetközi gyakorlat ad segítséget. Eszerint ma már nem adható önálló név helyi változatoknak, azonban a korábbi ilyen nevek, ha nem okoznak zavart, a hivatalos fajnév mellett, elkülönített jelöléssel (pl. idézőjelben) fel tüntethetők. A „mauritzit" név is ilyen. Használata zavart nem okoz, mert a nevet az ásványtanban újra felhasználni csak a diszkreditál ás (el sem fogadottaknál ez az utolsó, önálló fajként való tudományos említés időpontja) után ötven évvel, esetünkben tehát csak 2033-ban lehet majd. Használjuk hát gyűjtőcéduláinkon nyugodtan, elsősorban persze Magyarországon, a szaponit név után a „mauritzit" nevet az erdőbényei üregeknél, ezzel is tisztelegve Mauritz professzor emléke előtt.