Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy karbonátásványai (Weiszburg Tamás - Kovács Árpád - Bada Gábor - Jánosi Melinda - Lovas György - Olaszi Vendel - Papp Gábor - Szakáll Sándor)

Vigyáznunk kell azonban a pusztán szín alapján történő elkülönítéssel, mert a sziderites gömböknél a színzónásság mással is összefügghet. Amint arról már szó volt, az elsők között kivált sziderit a későbbi geológiai folyamatok során részben oxidálódhatott is. Ennek illusztrálására kövessük részletesen nyomon az oxidáció folyamatát két, gömbhéjas felépítésű példányon. Az egyik esetben (ELTE l.sz. N-74) egy centiméteres sugarú félgömb sugárirányban elvágott felületét vizsgálva már szabad szemmel is négy-öt sáv látszott. Részletesebb mikroszkópi vizsgálattal csaknem húsz többé-kevésbé eltérő zóna volt felismerhető. E zónák jól láthatóak az elektronmikroszkópos felvételen is (10. ábra). A kémiai összetételben a résztvevő kationok egymáshoz képesti viszonylag korlátozott változása mellett (11. ábra) az ásványos összetétel változása a meghatározó. A 10. ábra számozott zónái közül a külső (8-9.) tiszta szideritből épül fel, míg befelé haladva egyes zónákban megjelenik a sziderit mellett a hematit (5-7.), majd a sziderit teljesen elmarad, és a gömb közepe már teljesen oxidálódott, anyaga hematit és goethit, karbonátnak nyoma sem mutatható ki. 10. ábra. Koncentrikus-sugaras szerkezetű szferosziderit keresztmetszete. (Visszaszórt elektronkép, Jánosi M. - Bada G. felvétele) Fig. 10. Cross section of sphaerosiderite with concentricadial texture. (Back-scattered electron image, Photo: M. Jánosi - G. Bada)