Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy járulékos ásványai (Szakáll Sándor - Kovács Árpád)

A másik típus tűs megjelenésű az {110} és {010} formák vékony sávként való kifejlődése folytán (14. ábra). Apiciny kristályokon végzett transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálat (Soós Miklós, ELTE Ásványtani tsz.) alátámasztotta azt, hogy a kristályok az amfibol csoportba tartoznak. Az elvégzett EDX-elemzés a következő elemeket mutatta ki: Fe, Mg, Ca, Al, Si. A félkvantitatív kémiai adatok és a makroszkópos megfigyelések alapján az ásvány az alkáli szegény Ca-amfibolok közé tartozó hornblende, valószínűleg ferrohornblende. Rétegszilikátok — A szaponiton („ mauritziten ") kívül ritkán egyéb rétegszilikátok is előfordulnak a hólyagüregekben. Tokody (1962) szferoszideritre települt, egy síkban vagy rozetta-szerűen elhelyezkedő vékony szálakat alkotó, sárgás—világosbarna ásványt írt le, amely röntgendiffrakciós vizsgálata alapján valószínűleg talk. Kutatásaink során kalcedonba és szideritbe nőtt, barnászöld, sugaras megjelenésű halmazok formájában találtunk egy másik rétegszilikátot, amely EDXelemzés alapján Fe, K, Si tartalmú, a röntgendiffraktométeres vizsgálat (Olaszi V.) alapján pedig csillámszerű rétegszilikát (valószínűleg glaukonit). IS. ábra. Táblás szanidin kristályok. (Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel) Fig. 15. Sanidine, tabular crystals. (Scanning electron micrograph)