Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy járulékos ásványai (Szakáll Sándor - Kovács Árpád)

4. ábra. Lemezes ilmenit magnetittel összenőve. (Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel) Fig. 4. Ilmenite lamellae, intergrown with magnetite. (Scanning electron micrograph) Kassziterit — Mint a lelőhelyen ritkán megjelenő ásványt, kétfajta környezetben figyeltük meg. 1. A magnetit-ilmenit összenövéseknél az ilmenit-táblák kiálló részein gömbös szerkezetű, 5-20 mikrométeres halmazokat alkot (5-6. ábra). 2. Koncentrikus felépítésű mangán-kalcit gömbök sávhatárain (HOM lelt. sz.: 10.018), illetve mangán-kalcitban elhelyezkedő „mauritzit"-szálak repedéseiben, illetve szélein található, több fázisból álló durvább (néhány mikrométeres) szemcsés anyag (HOM lelt. sz.: 10.582) egyik állandó alkotója. E környezetben legnagyobb szemcséi elérik az 5 mikrométeres nagyságot is (7. ábra). Kísérői: mangán-kalcit, gipsz, Si02-ásvány és ritkán terméskén (?). A kőfejtő ásvány társulásában megjelenő ón származhat a kőzetalkotó magnetit és ilmenit szakirodalom szerint nemegyszer meglévő óntartalmától (Kiss, 1982), de származhat egy még ismeretlen, óntartalmú földtani képződményből is. A kassziterit képződése a gömbös-vesés külsőből és a karbonátban való megjelenésből ítélve, alacsony hőmérsékleten történhetett („fás ón"). Hasonló genetikájú kassziterit ismert Szlovákiában, Szitnyaligeten, ahol a piroxénandezit hólyagüregeiben hematit kíséri (MiSkovic - MiSkovicová, 1980).