Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy Si02-ásványai (Molnár Ferenc - Takács József)

világoskék anyag áttetsző, üvegfényű, szilánkos törésű. Felülete érdes a ránőtt, lazán érintkező gömbök halmazaitól. A gömbös bevonatból helyenként egyenes vagy görbült rudak is kiállnak, melyek végükön jogarszerűen megduzzadnak (11. ábra). Fénymikroszkópban enyhén barnás-szürkés árnyalatú, keresztezett nikolok között három különböző struktúrájú anizotrop zónára oszlik: a májopál közelében elmosódó körvonalú, kövezetszerűen illeszkedő anizotrop szemcsék halmaza van. Ezt kévékbe-rostokba tömörülő szálakból álló zóna követi, míg legkívül az első zónához hasonló réteg van. A kövezetszerű részekben egyes szemcsék szintén szálakból épülnek fel. A szálak főzónajellege minden esetben pozitív. A kék opál közvetlenül a szferoszideritre települő repedezett, sávos bekérgezésként is megjelenik. Ezen változat sűrűsége 2,04 g/cm

3

. Kagylós törésű, felülete érdes tapintású. A felület érdességét apró gömbök okozzák. Mikroszkópban enyhén barnás színezetű és két generációja különíthető el. Aközvetlenül a karbonátra települő generáció külső része színzónás, keresztezett nikolok között izotróp és anizotrop sávokból áll, és az egyes sávok szintén szálakból épülnek fel (12. ábra). A szálak főzónajellege pozitív. A második generáció az 11. ábra. A kék „csöves" opál felszínének nyúlványai. (Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel, Jánosi M.) (HOM, lelt. sz.: 10.047) Fig. 11. Extensions on the surface of the blue „ tubular" opal. (Scanning electron micrograph, M. Jánosi) (Herman Ottó Museum, inv. No. 10.047)