Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy Si02-ásványai (Molnár Ferenc - Takács József)

2.2. Opálváltozatok Az üregek jelentős részében a Si02-ásványok közül kizárólag az opál jelenik meg, mely minden esetben hidrotermás genetikájú. Ezek az opálváltozatok makroszkóposán elsősorban megjelenésük (szín, morfológia) alapján különülnek el. További lényeges különbségek a pásztázó elektronmikroszkópban látható mikromorfológiában, valamint vékonycsiszolatban megfigyelhető szövetükben észlelhetők. 2.2.1. Hialit Áttetsző-átlátszó, kék vagy színtelen, néhány milliméter vastag bevonat sziderit-szferosziderit, valamint májopál felszínén. A kék változatot esetenként fehér és sárgásbarna bevonat kérgezi. Üvegfényű, törése kagylós-szilánkos. A felszín makroszkóposán gömbös-vesés jellegű, kissé érdes tapintású. A felület mikromorfológiája pórusos jellegű (mart?), „szemölcs-szerű" kiemelkedésekkel (5. ábra). A pórusokban apró gömbök ülnek, melyeket helyenként vékony bevonat borít (6. ábra). A tájékozódó jellegű EDX-vizsgálatok alapján a gömbök anyaga SÍO2. A felszínen ezeken kívül néhány mikrométeres szferosziderit gömbök, valamint gipsz és szilvin kristályok is előfordulnak. 5. ábra. Kék hialit felszínének morfológiája. (Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel, Jánosi M.) (HOM, lelt. sz.: 10.577) Fig. 5. Surface morphology of a blue hyalite specimen. (Scanning electron micrograph, M. Jánosi) (Herman Ottó Museum, inv. No. 10.577)