Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy lakkolitjának kőzettani megismerése (Rózsa Péter)

andezit"-ként van föltüntetve; a magyarázó a kőzetről nem tesz említést (Boczán et al., 1966). A 25.000-es térképen piroxénandezitként jelölik, a térképlap magyarázójában (Pentelényi, 1968) pedig a következőket olvashatjuk róla: „a Mulató-hegy — Barna-máj andezitlakkolitjában olivin nem ismeretes. A kevesebb színes elegyrész (hipersztén, augit) is többnyire klorittá, piritté alakult át, az alapanyag cristobalit-káliföldpát halmazává kristályosodott." Minden korábbinál részletesebb petrográfiai leírást közöl a kőzetről Gyarmati (1974) . Hangsúlyozza, hogy „a szegély üveges, erősebben bontott, kifakult kőzetének hialopilites alapanyagával szemben a lakkolit belsejének sötétszürke, néhol csaknem fekete, aprókristályos kőzete vékonycsiszolatban pilotaxitos, csaknem holokristályos alapanyagú." A kőzet ásványos összetételével kapcsolatban megjegyzi, hogy „a fenokristályok túlnyomó része... víztiszta, zárványmentes, albit ikerlemezes labradorit plagioklász. (...) A színes ásványokat 2-3 % monoklin piroxen, augit képviseli." A kőzet piroxénjeinek összetétele Pantó (1970) elektronmikroszondás vizsgálatai szerint ferroaugitnak felel meg, míg a peremükön képződött ásvány Ca-tartalma alapján pigeonitnak minősül, az irodalmi adatoktól eltérő azonban Fe/Mg aránya, mely szerint eulit-ferrohiperszténként sorolható be. A lakkolit földtani helyzetének tisztázását, részletes petrográfiai és kőzetkémiai vizsgálatát, valószínű képződési viszonyainak ismertetését Kulcsár & Barta (1971) végezte el. Eszerint a kőzet fenokristály-tartalma legfeljebb 2025 %, a fenokristályok általában intratellurikusan képződött aggregátumokat alkotnak. Többségük idiomorf, 35-56 % anortit-tartalmú plagioklász, melynek maximális nagysága 2-3 mm, de általában 1,0-1,2 mm közötti. A színes ásványok mennyisége messze elmarad a földpáté mögött. A piroxének általában épek, döntő többségük augit, sokszor pigeonit koszorúval övezetten. Nagyon ritka a hipersztén, s leírtak egy elvétve jelentkező ikerlemezes piroxem, melyet klinoensztatitnak határoztak meg. A színes ásványok között elsőként írták le az olivint, melynek szemcséi „az optikai tengelysík helyzete, nagy optikai tengelyszögük, valamint átalakulásuk szerkezete alapján nagy vastartalmú olivinnek bizonyultak." Afenokristályosan jelentkező apatittal és ilmenittel kapcsolatban megjegyzik, hogy „mindkettő reliktum a magmafejlődés korábbi szakaszából." Aszubvulkáni kifejlődésnek megfelelően a kőzet több mint háromnegyedét kitevő alapanyag csaknem mikroholokristályos, kivéve a kontaktus menti vékony sávot, ahol hialopilites. Az uralkodó plagioklász andezin összetételű. Elenyésző mennyiségű a piroxen, a magnetit, az ilmenit, az apatit, a cirkon; ritkaságképpen turmalin is előfordul. Gyakori és jellegzetes a kőzet alapanyagának foltokban történő devitrifikációja, mely során az üvegrész káliföldpát*~ - — Bár Gyarmati munkája később jelent meg (1974), mint Kulcsár és Barta (1971) dolgozata, a kézirat lezárása, a szerző közlése szerint, megelőzte azt.