Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy lakkolitjának kőzettani megismerése (Rózsa Péter)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. I. 13-17 Miskolc, 1993 AZ ERDŐBÉNYEI MULATÓ-HEGY LAKKOLITJÁNAK KŐZETTANI MEGISMERÉSE Rózsa Péter 1. Bevezetés Az Erdőbénye község közelében emelkedő Mulató-hegy — Barna-máj lakkolitja (1. ábra) a felsőszarmata korszakban jött létre. A magma a valamivel idősebb riolittufába nyomult, és azt az érintkezési sávban megolvasztotta. A helyenként előforduló agyagos tufitnak a kontaktuson „megsült" agyagpalájában Kovács Gyula és Kubinyi Ferenc 1850-ben szarmata kori növénylenyomatokat fedezett föl. Noha ezáltal és a kőzet hólyagüregeit bélelő ásványegyüttesek révén a lelőhely nemzetközi hírnévre tett szert, bátran állítható, hogy kőzetének nemcsak a Tokaji-hegységben, hanem hazánkban is egyedülálló volta még a hazai szakmai körökben sem igazán ismert. 2. Kutatástörténet A terület első ismertetését Wolf (1869) adta; vázlatos szelvénye: 1. andezit, 2. perlit, 3. barnásszürke márga opállal és növénylenyomatokkal, 4. konglomerátszerű durvaszemű réteg, 5. növénylenyomatos réteg, 6. konglomerátszerű durvaszemű réteg. Hoffer (1925) rétegsora lényegében ezzel azonos, csupán az 5. és a 6. hiányzik, melyekről megjegyzi, hogy „azokat az erózió valószínűleg eltávolította." Az andezit keletkezésével kapcsolatban az a véleménye, hogy „vagy magmadifferenciálódás vagy típuskeveredés folytán fokozatosan megy át a fölötte lévő rhyolithba." Kellő föltártság híján a szubvulkáni jelleget föl nem ismerve az alul lévő andezitet idősebbnek vélte a fölötte lévő képződményeknél. Földvári (1942) kaolinkutatásai során érinti a területet. A kőzetet piroxénandezitként írja le, bár jelzi, hogy ennek tisztázása további vizsgálatokat igényelne. Megállapítása szerint a kőzetminták „mikroszkóp alatt rendesen üveges alapanyagúak, szövetük a piroxénandezitek szövetétől eltérő, inkább a riolitokéhoz hasonló, a színes elegyrészek közül piroxen található bennük." A kőzet kétarcúságát Lengyel (1954) is fölismeri, s térképén a képződményt „rioandezit"-ként ábrázolja. A kőzet nevezéktani megítélésében bizonytalanság mutatkozik meg a hegység különböző léptékű földtani térképsorozatain és azok magyarázóinak szövegében is. A 200.000-es térképen a lakkolit „savanyú