Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Lovász Emese: Késő avar temetőrészlet feltárása Alsózsolcán

Szót kell még ejtenünk az 1. számú sír szétszórt vázrészei és öweretei között talált apró üvegdarabokról. A zöldes színű, vékonyfalú, rácsorgatott, kékes mintával díszített töredékek minden bizonnyal egy bizánci üvegpohár maradványai. A bizánci, valamint kölni és rajnamenti üvegáru sem ritka a népvándorláskori, így a késő avar sírok meUékleteként. Ép példányokat ismerünk pl. Kecskemét környékéről. Előfordulnak viszont női- és férfisírokban egyaránt apró üvegtöredékek. A férfisírokban talált darabok talán kaparóként szolgálhattak. Végezetül közöljük a fentebb már említett elterjedési térképet, melyet kiegészítettünk az utóbbi években előkerült leletekkel (3. kép). A lelőhelyeket a következők szerint választottuk szét: temetőből, csontvázas sírból (feltehetően ezek sem magányos sírok voltak), telepről származó leletek, ún. „szórvány" anyag, ez esetben a lelőkörülmények ismeretlenek. A kiegészített térkép újra csak megerősíti a feltételezést: területünk megszállása a folyóvölgyek mentén történt. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei leletek közül temetőből származnak a következők: 1. Ároktő-Pélypuszta (K. Végh Katalin, HOME VII. 1968.) 21 sír, szegényes mellékletekkel. Csak a temető egy részét tárták fel 1932-ben. Leletanyaga késő avar, az övveretek elvesztek, de a leírás szerint a késő avar, ún. lemezes csoportba tartoztak. Az egyetlen hosszúfülű kengyel alapján azonban gondolni lehet arra, hogy volt - vagy van a temetőnek korai része is. 2. Nyékládháza (K. Végh Katalin, HOME V. 1965.) Az 1923-ban Marjalaki Kiss Lajos, majd Leszih Andor által feltárt sírok anyagát megmaradt vázlatrajzok, feljegyzések és szóbeli közlés alapján rendszerezte és tette közzé K. Végh Katalin. 68 sír anyagát választotta szét. 1966-ban a vasútállomás épülete meUett újabb sír került elő (HOM Adattár, K. Végh Katalin jelentése, HÓMÉ VH. 1968. 52-53. VII-VTJJ-IX. tábla). Ekkor griffes-in das övkészlet, állatküzdelmi jelenetes nagyszíjvég volt a sírban. A minden bizonnyal nem teljesen feltárt temető megmaradt sírjai a vasútállomás alá is húzódhatnak. 3. Sajószentpéter. (K Végh Katalin, HOM Közleményei 6.1964.15-23.) 1957 óta folyamatosan pusztult a temető homokbányászás által. Thoma Andor (a HOM antropológusa) jelentése szerint 50-60 sírt dúltak fel. Ugyanazon év őszén Kalicz Nándor már 80-100 sír pusztulását jelentette. Ekkor 12 sírt tárt fel. (A helyszínrajzot lásd HOM Közleményei 6. 1964. 15.) 1958 tavaszán újabb leleteket hoztak a bányából, majd 1963 januárjában indás díszű szíjvégeket (HOM Közleményei 6. 1964. H. tábla 5-8.). Legutóbb 1965-ben került elő két bronz karperec (HOMÉ VH. 1968. m. tábla 13-14.). 4. Sály-Vízoldal. 1938. szeptemberében 6 sír került elő a „jászfalusi malommal szembeni dombon" a homokbánya közelében. A leírást K. Végh Katalin közli a régi leltárkönyv alapján (HOMÉ VH. 1968.). 5. Bőcs-Sárgaföld. Elpusztult avar temető, egy edényt közöl K. Végh Katalin (HOMÉ VH. 1968. XLX tábla 3.) Rég. Füz. 13. (1960.) 74. Dienes István az elpusztult temető utolsónak vélt sírjában griffes-indás öwereteket, oldalpálcás zabolát és egy palmettadíszes, lófejet ábrázoló öntött bronz pofaszíjdíszt talált. 6. Mezőnyárád. Patakszabályozásnál sírokat találtak a vasútállomástól 13 km távolságra. Egy fülbevaló van a múzeumban (HOMÉ VH. B3. tábla 9.). 7. Tard, homokbánya. A községtől É-ra fekvő homokbányából 1966-ban sírok leleteit hozta be Megay Géza, majd Kazacsayné Gnandt Pálma (HOMÉ VH. XTV-XVI. tábla). 8. Alsózsolca-Tósor Csontvázas sírból származnak a következő leletek: 1. Halmaj, Széchenyi u., Bernát József udvara. Trapéz alakú bronzcsat és agyagedény. Megay Géza magános sírnak írta le (HOMÉ VH. 1968. XLX. tábla 6.; Rég. Füz. 14., 1960.55.). 48 TóthK, 1972.