Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)
Révész László: Honfoglalás- és államalapítás kori temetők Miskolcon
XL századi köznépi temetőkben bukkan elő gyakran. Sajnos, a repülőtéri példány sem köthető sírhoz, szórványként került elő. Szép számmal bukkantak fel edények a temető területén, összesen 8 egész vagy töredékes példány ismeretes. Közülük három sírban került elő (9., 11., 12. sír). A korszak általánosan ismert típusai közül kiemelkedik a 12. sír bordás nyakú palackja. Ezt a kerámia formát őseink bizonnyal keleti hazájukból hozták magukkal. Az elmúlt évtizedekben felmerült az az elképzelés is, mely szerint a kabarokhoz köthetnénk ezt az edénytípust, 77 melynek kialakulási területe az Aral-tó vidéke lenne. Újabban Fodor I. sorakoztatott fel megfontolandó ellenérveket a kabar eredet ellen. Noha kutatásunk messze van még attól, hogy a kérdésben a végső szót kimondjuk, az már bizonyosnak látszik, hogy a határozott etnikum jelző szerepről ez esetben (is) le kell mondanunk. Ezt valószínűsíti az a tény is, hogy a bordás nyakú edények egymástól eltérő típusú temetőkben is napvilágot látnak. Jelen esetben számunkra főként az az érdekes, hogy akárcsak a repülőtéri temető esetében, Ágcsenyőn is egy temetőn belül került elő szablya, kard és bordás nyakú palack. 9 Végezetül az ereklyetartó mellkeresztet kell még megemlítenünk. Mivel azonban Megaynak mind azzal a megállapításával, hogy e tárgy a bulgáriai anyaggal állítható párhuzamba, mind időrendi besorolásával (X. század vége - XI. század legeleje) egyetértünk, e kérdéskör bővebb fejtegetésére nincs szükség. 0 A fentiek alapján úgy vélem, megalapozottan jelenthetjük ki: A miskolc-repülőtéri temető első sírjait a X. század második harmadában áshatták. Korábbi indítására azért nem gondolunk, mert a leletanyagból hiányoznak a bizonyosan az első generációra jellemző, archaikus vonásokat őrző tárgyak. Hiányoznak azonban első királyaink pénzei, a köznépi temetőkre jellemző gyűrűk, nyakperecek, S végű hajkarikák is. Ez arra mutat, hogy az utolsó sírok mindenképp az ezredforduló táján, legkésőbb Szt. István királyunk uralkodásának első két évtizedében földbe kerülhettek. Nehezebb feladatot jelent a temető társadalmi besorolása, főként ha a hagyományos vezető réteg - középréteg - köznép kategóriákban gondolkozunk. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a különböző temetőtípusok közti éles határvonalak elmosódnak; Középrétegbelinek nevezett temetőkben épp úgy előkerülnek vezéri sírok (Rakamaz, Karos, Eperjeske, Bodrogszerdahely), mint a közrendűek vagy szolgák szerény melíékletű, vagy sem mi lyen tárgyat nem tartalmazó temetkezései Egyre inkább teret nyernek azok az elképzelések, melyek szerint a temetőtípusok közti eltérések nem elsősorban társadalmi különbségeket jeleznek. Képtelenség volna feltételezni, hogy pl. a Bodrogközben csupa előkelő nagycsalád, nemzetség ütött sátrat, míg Baranyában lakott a szolgaréteg. Felmerült az etnikai különállás is magyarázatként, 1 ezzel jóval nagyobb gazdasági-katonai hatalmat tulajdonítva a csatlakozott segédnép kabaroknak, mint amire azok valójában szert tehettek. A temetők közti különbségek okait magam főként az eltérő gazdasági alapban látom (hiszen az életmód, gazdálkodás alapvetően meghatározza a viseletet, a hitvilágot s ezzel a mellékletadás mikéntjét is), de hiba volna kizárni a másik két magyarázat bizonyos elemeit is. A hagyományos besorolás szerint a miskolc-repülőtéri temető a Szőke B. által meghatározott köznépi első csoportba tartozna. Minden további fejtegetés nélkül idézzük most Szabó János Győzőnek e kérdésről a sarudi temető kapcsán írott megállapításait „...a Szőke meghatározásában első köznépi csoportnak nevezett kisszámú sírból álló temetőkben lovas sírok, fegyver mellékletek (szablya, íj, tegez), a nőknél kéttagú csüngők, rozettás préselt ruhadíszek, rombikus ingveretek a jellemzőek. A legfőbb ismérv, amely a középréteg második csoportjának temetőitől elválasztja ezt a réteget Szőke szerint a veretes övek hiánya. Hiszen a szóban forgó női ruhadíszeket nézve különbség nincsen. - Szerintünk az első köznépi csoport kategóriájának nincs alapja, mesterkélt konstrukció. Heves megyében, mivel a veretes övek itt hiányoznak, nem is lehet üyen réteget körvonalazni; vagy (ami még rosszabb), fel kell akkor tételezni, hogy a középréteg sírjai, temetői nem kerültek még napvilágra." Az eddigiek fényében úgy vélem: a honfoglaló magyarok társadalmáról, s az azt visszatükröző temetőkről alkotott elképzeléseinket alapjaiban újra kell gondolnunk. Miskolc területéről még az alábbi lelőhelyeket ismerjük: Miskolc-Diósgyőr, Lankás út 1954-ben meszesgödör ásásakor a következő leleteket találták (13. kép 1-4., 14. kép): 80 cm mélyen fekvő, Ny-K-i tájolá77 Mesterhúzy K., 1975.99-117.; uő Baranya megye X-XI. századi sírieletei. Magyarország honfoglalás- és kora Árpád-kori temetőinek leletanyaga LBp. 1983.191. 78 Fodorl, 1985.165-170. 79 Pastor,]. 1952.487. 80 McgayG, 1961.102-104^ Szabói Gy., 1978-79.61-62, 11 l-l 12.90,91.j. 81 A fenti kérdéskörről összefoglalóan Mesterhúzy K, Nemzetségi szervezet és az osztályviszooyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Bp. 1980.36-70. 82 Szabó J. Gy., 1978-79.114-115, különösen a 132, jegyzet!; Fodorl, Néhány régészeti észrevétel a kabar-kérdésről. Régészeti tanulmányok Kelet-Magyarországról. Szerk. Németh P., Debrecen, 1986.99-114. 83 Szőke B., 1962.28-30. 84 Szabói Gy., 1978-79.114, 129.j.
