Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

B. Hellebrandt Magdolna: Miskolc kelta kora

jában talált, többszörösen bordázott nyakú kerámiája, bár hasa nem olyan profilált, mint a mi darabunké. Hasonló még a Guntramsdorfról ismert edény. A lándzsahegy analógiáját a ménfőcsanaki temető 4. sírjában előkerült darabban ismerjük fel, s ott is vannak hasonló vas karikák 0 is, mint a csabai együttesben. Sajnos, a karperec anyagáról semmit sem tudunk, lehet bronz vagy vas. Hasonló vas karperec ismert Vác 40. sírjából.

31 A kevés, rendelkezésünkre álló lelet alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy az i. e. ÜL század elején temetkeztek a kelták arra a domboldalra, ahol a XX. század elején szőlő volt Miskolc határában, s amely terület azonos a mai Semmelweis (régebben Erzsébet) Kórházzal szembeni villanegyeddel. Bükkszentlászló--Nagysánc óhuta község 1940-ben kapta a Bükkszentlászló nevet, 1981-től Miskolc város része. A község Diósgyőr felé eső házai felett található a Nagysánc, melyet Töröksáncnak is neveztek. 1976-ban Nováki Gyula régész és Sándorfi György mérnök felmérte a sánc egész területét a közvetlen környezettel együtt, bejelölték a még látható Kis- és Nagysáncot, a magaslatokat és a teraszos kiképzésű déli területet. A földvár átlagos tengerszint feletti magassága 440-450 méter. A sánc maga É-D irányban 550 m hosszú, K-Ny irányú legnagyobb szélessége 420 méter,

32 fő tengelye ÉK-DNy irányú. Az erődítmény K-i, DK-i és D-i oldala meredeken ereszkedik le a Mexikói völgybe, itt nem volt sánc, míg az É-K-i, É-i és É-Ny-i oldalon a mesterséges töltés ma is látható, s van ahol a két métert is meghaladja magassága. A várnak három kapuja volt, az egyik a nyugati, a másik az É-Ny-i oldalon, a harmadik az E-K-i oldalon nyflt, ez utóbbiból indult a legrövidebb út a Mexikói völgy, illetve a síkság, Diósgyőr-Miskolc felé. A hely ismerete szempontjából tudnunk kell, hogy a sánc oldalában barlang van, bejárata előtt 1956. július 4-6-ig Vértes László, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze és Thoma Andor, a miskolci Herman Ottó Múzeum antropológusa próbaárkot húzott. A paleontológiái leletanyagról meg tudták állapítani, hogy barlangi medve, fossüis szarvas és róka, valamint hódfajd élt ezen a területen, minden valószínűség szerint a Würm n. időszakban.

33 A sánc területén intenzív földművelés folyt még az 1960-as években is, krumpliföldnek és kaszálónak használták. A Magyar Nemzeti Múzeumban levő Neogrády-féle légifelvétel is sűrű parcellázást mutat

34 (4. kép.). A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földhivatalnál a régi birtoklap (A lap), illetve tulajdoni lap (B lap) 206-289-ig sorolta a helyrajzi számokat, azaz 83 részt különített el,

35 a legkisebb terület 40 négyszögöl, a legnagyobb 1300 négyszögöl. A 40 négyszögöl területnek (Hrsz. 316.) például tizenegy tulajdonosa volt, a 208. Hrsz. terület 650 négyszögöles krumpliföld a sáncon, és huszonnyolc tulajdonosa volt. Az 1927-ben készült kataszteri birtokvázlat 339-488-ig számozta a parcellákat, 6 így 149 földterületet jelölt (I. ábra). Ma a terület helyrajzi száma 52. Tulajdoni lap száma 10. 02014. Tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője a Miskolc Megyei Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztálya. A területet gyakorlatüag nem művelik, 1988-ban három kis kertecskét láttunk. A sánc régészeti védése folyamatban van. A fentiekből látható, hogy a földműveléssel állandóan bolygatták a vékony kultúrréteget, folyamatosan kerültek elő leletek, kora vaskori cserepek és bronzleletek is, valamint késő kelta cserepek, malomkövek, melyeket egy-egy parcella szélére tettek ki a többi kővel együtt, telekelválasztóként. A sánc nyugati széle mentén, a feljárati úttól északra 1979-ben még szántottak, s itt a felszínen nagy mennyiségű, Kyjatice kultúrába tartozó cserepet gyűjthettünk

38 (5-7. kép.), mintegy 10-12 m széles sávon. Régészek két alkalommal végeztek ásatást a területen. 1930 júliusában Leszih Andor, a Herman Ottó Múzeum igazgatója dolgozott a Kis-Sáncon. Feljegyzése, ásatási vázlata ránk maradt

39 (II. ábra), hitelessége mellett a régészettudomány fejlődésének is egy szakaszát képviseli, hiszen ma niilliméterpapírra készítjük el a dokumentációt, s a méretarány nem a „lépés". Leszih I-V-ig számozta a feltárt szelvényeket, melyek mélysége 20 és 40 cm között váltakozott. Hunyady Ilonának,

4 a kelta leletanyag feldolgozójának Leszih elmondta, hogy telepet nem talált, csak arra 27 UzsoldA., 1987. XI. tábla 1. 28 Schwappach, F. 1975. XVL tábla 6. 29 UzsoldA., 1987. ffl. tábla 4. 30 UzsoldA., 1987.1 c például 31 B. HeüebrandtM., Corpus XXXIX. tábla 4., 5. 32 Nováki Qy.-Sándorfi Oy., 1990. További adatokkal és irodalmi utalással. A felmérés a HOM Régészeti Adattárában van, Ltsz. 1286-1976. 33 HOM Régészeti Adattár 88-68. 34 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár Ltsz 5941.597JB. 35 HOM Régészeti Adattár Ltsz 2065-89. Lejegyeztem 1977-ben. 36 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár Ltsz 5941.597JB. 37 Szendrei János 1886.345.; Petróczy /di^e/magángyűjteményéból került ujjbenyomásos cserép a Magyar Nemzeti Múzeumba, MNM Adattár 115.TH.383-as tétel;.Kemenczei T., 1984.41-42., 47-48., 55., 95, 128, 146. 38 HOM Régészeti Gyűjtemény Ltsz. 83.51.1 -29. 39 HOM Régészeti Adattár Ltsz. 899/1973. 40 Hunyadyl, 1942.XXt. 12,XXXVn.t.\%±Hunyadyl, 1957.177-178.