Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Révész László: Honfoglalás- és államalapítás kori temetők Miskolcon

Nem hallgathatom el ugyanakkor, hogy a sírleletek esetében is igen nagy nehézségekkel kell számolni Zömük véletlenszerűen, s nem tervszerű kutatás során került napvilágra, A X, századi karosi ÏÏ. temető, s a XI, századi tiszalúci temető kivételével teljesen feltárt és értékelhető lelőhelyünk nincsen: a skála a szórvány leletektől a 10-20 sírós temetőtöredékekig terjed. A X-XI. századi emlékek zömének katalógusszerű közzététele már megtörtént, melyet azonban mindeddig nem követett tudományos igényű elemzés.

9 A történeti források csendjével szemben feltűnő a zempléni részek honfoglaló leletekben való gazdagsága. Főként a Bodrogköz szolgáltatott országos léptékkel mérve is a legjelentősebbek közé sorolható emlékanyagot. A temetők meglepő egyöntetűséget mutatnak: Szinte valamennyi az ún. rangos középréteg hagyatéka.

10 Jellemzőik röviden az alábbiakban foglalhatók össze: A sírok zömében férfiakat, mégpedig íjjal, tegezzel, lóval, s nem ritkán harci baltával, szablyával elhantolt harcosokat találunk. Méltóságukat aranyozott ezüstveretes övek jelzik, különböző rangú vezetőik pedig veretes tarsolyt (Bodrogszerdahely, Karos-Eperjesszög I., H.)

1

1 vagy tarsolylemezt hordtak (Tarcal, Kenézlő I., II., Bodrogvécs, Karos-Eperjesszög II.),

1 Lányaik-asszonyaik ruházatát jóval kevesebb nemesfémdísz ékesítette, mint a Kárpát-medence más honfoglaló tömbjei esetében (pl. Bihar, Maros-Körös köze, DunaTisza köze).

1 Jellemző viseleti tárgy a hajfonatkorong, a rombusz alakú ingnyakdíszek, veretes csizma, s a rozettás lószerszámveretek. Néhány kivételtől eltekintve viszont (Mezőzombor, Bodrogszerdahely, Kisdobra)

14 hiányoznak a másutt oly kedvelt kettős csüngők, kaftánveretek. E temetők - a legújabb, karosi példa alapján - 70-80 sírból állottak, s tekintve, hogy a honfoglalást követően mintegy 50-60 évig használták azokat, komoly létszámú népesség ittlakását jelezhetik. Főként akkor szembetűnő e tény, ha figyelembe vesszük azt is: e rangos közösségek nyughelyei egymástól olykor csak néhány száz méterre fekszenek. Kenézlő-Fazekaszugban egymás mellett kettő, Sárospatak határában ugyancsak kettő, Karoson pedig 2-300 méterre egymástól három temetőt ismerünk! De viszonylag közel fekszenek egymáshoz a bodrogszerdahelyi, bodrogvécsi, nagykövesdi lelőhelyek is. Az elmúlt évtizedekben - elsősorban László Gyula nagyhatású elmélete nyomán - a fent bemutatott temetőket nagycsaládok nyugvóhelyeinek volt szokás tekinteni.

15 Hogy a sírok nagycsaládok több generációját, esetleg nemzetségrészeket jeleznek-e, vagy valamüyen más társadalmi egységet, ma még egyértelműen nem dönthető el. E temetők szerkezetüket, összetételüket (katonáskodó elem!), részben tárgyi anyagukat (viseletüket) tekintve is élesen elütnek az abaúji, borsodi, hevesi honfoglalás kori emlékektől, szinte részletekbe menő azonosságot mutatnak viszont a szabolcsi anyaggal. Joggal vetődhet fel a kérdés: nem valamely mesterséges szervezet régészeti visszatükröződéseivel van-e dolgunk ezen temetők esetében? Egyre határozottabban kibontakozik azoknak a magas méltóságot viselő katonai vezetőknek a köre is, akiknek rangját a fent említett veretes öveken, tarsolyokon és tarsolylemezeken kívül finom mívű, arany vagy aranyozott ezüstlemezekkel borított markolatú és hüvelyű szablyák jelzik. (Tarcal, Zemplén, KarosEperjesszög H. 11., 50., 52. sír, Karos-Eperjesszög HI. 11. sír, Szabolcsban pedig a rakamazi, geszterédi leletek.) E drága fegyverek viselőik más ékességeivel együtt feltehetőleg azonos műhelyben készültek. E műhely valószínűleg a zemléni, szabolcsi terület valamelyik törzsőfi (fejedelmi?) székhelyén dolgozhatott. Talán annak alkotásai közé sorolhatjuk a mezőzombori karperec motívumkincsével igen közeli rokonságban álló fejedelmi méltóságjelvényt, az ún. bécsi szablyát is.

17 Feltehetőleg a katonai méltóságjelvények közé tartoznak azok a veretegyüttesek is, melyek íjtegezt ékesítettek. Ezek pontos elrendezését az elmúlt évek karosi ásatásain sikerült rögzítenünk (H. temető 52. sír. Hl. temető 11. sír), s amelyekhez hasonlóak lehettek a pontosan nem dokumentált, s többnyire nem régész által feltárt más leletek között is (Tarcal, Bodrogszerdahely, Szabolcsban Geszteréd, Eperjeske 2., 3. sír, s a függesztőveret alapján esetleg Rakamaz). E vezéri sírok halottai között életükben persze lehettek kisebb-nagyobb rangbéli különbségek, de ruházatuk, felszerelésük szinte azonos volta (természetesen eltekintve az ékítmények formai variációitól), valamint a temetési szer7 Révész L, 1989.;RévészL., 1988. 8 KovácsL., 1986.218-223. 9 DókusGy., 1900.39-61.;lC VéghK, 1970.79-108. 10 DienesL, 1961.133. 11 Bodrogszerdahely -.LászlóGy., 1944.361.54.kép;£r<A%7., 1961.17-30..Karos: Révész L., 1989. 12 Tarcal: FettichN., 1937.73-75., XLI-XLV. tábla; Kenézl&.JósaA., 1914.304-340.;FetáchN., 1931.78-112.;Bodrogvécs: Szendrei J., 1898.7-14; Dokus Gy., 1900.39-46. 13 őá/in/CX 1975.117-134. 14 Mezőzombor;4.sír:MegayG, 1963,37-53.;Bodrogszerdahely;4.ár.ErdélyiI., 1961.20-24.;Kisdobra;2.(lovas-)sír:Z)tíJtus Gy., 1900.58., 1 tábla 34-35.-DókusGy., külön számozta (1-4.) a „gyalogos" és külön (szintén 1-4.) a lovas sírokat. Az említett 2. lovas sír sorrendben tehát a 6. sírnak felel meg! 15 László Gy., 1944.125-219. 16 DienesL, 1975. lÖ4.,RévészL., 1989. 17 DienesL, 1972.63. 18 Révész L., 1989.69.\.\RévészL., 1988. további irodalommal