Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Révész László: Honfoglalás- és államalapítás kori temetők Miskolcon

HONFOGLALÁS ÉS ÁLLAMALAPÍTÁS KORI TEMETŐK MISKOLCON Révész László /. Régészeti adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének X. századi történetéhez Ha az elmúlt évszázadban, vagy a két világháború között valaki Északkelet-Magyarország X. századi történetét kívánta ismertetni, igen könnyű feladata volt. Csupán le kellett emelni a könyvespolcról Anonymus Gesta Hungarorumát, s máris benépesíthette e vidéket a Névtelen regényes történetének hőseivel: a Bodrog mentén Ketel és Tar cal száguldott, a Hernád völgyében az Abák ősei, Ed és Edémen ütötték fel sátrukat, a Bódva partján Böngér fia Bors építtette fel földvárát a környék lakosaival, Ousad fia Örsúr pedig a Bükkalján rendelkezett tekintélyes birtokokkal.

1 Az elmúlt évtizedek alapos forráskritikai munkálatai ezt az egyértelműnek tűnő képet alaposan megbolygatták, kiderítvén: Anonymus - aki egyes vélemények szerint a Taktaközből származhatott - jórészt saját korának, a XI1 -XUX század fordulójának birtokviszonyait vetítette vissza a honfoglalás időszakába. A honfoglaló vezérek és ellenfeleik jórészét korabeli földrajzi nevekből konstruálta, nem volt tudomása viszont a X. századi magyarsággal kapcsolatba kerülő egyetlen, valóban élt történeti személyiségről sem. A forráskritika rostáján kihullott adatokat történetírásunk az elmúlt évtizedben - főként Györffy György révén a történeti földrajz segítségével kívánta pótolni. Eredményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze: Borsod megye ősfoglaló nemzetsége az Orsúr nem volt, de birtokaik jelentős részét Szt. István elkobozta, s ekkor kezdődne itt a megye első, névadó ispánjának, Böngér fia Borsnak, a Miskolc nem ősének pályafutása. A Bors nem eredeti szállásterülete feltehetőleg Bars megyében keresendő, megyénkben tehát nem tekinthető ősfoglaló nemzetségnek. A két tömbből áüó, nagy kiterjedésű Újvár megye - a későbbi Abaúj, Heves, Torna és Sáros megyék elődje - ősfoglaló nemzetségét szintén nem ismerjük. Györffy szerint az Aba nemzetség jelentős szerephez (és birtokhoz) itt csak Szt. István korában jut, első száUásterületük a Dukátus területén és a Takta mentén keresendő. Még kevesebbet tudunk Zemplén megyéről. Igen bizonytalan helynévi adatok alapján az ősfoglaló nemzetség itt Ond törzsfő személyéhez lenne köthető. Történészeink megegyeznek abban, hogy a honfoglaló népesség a sík vidéki területeken s a folyóvölgyekben telepedett meg, az erdős hegyvidéken pedig szláv szórványokat találtak. A korábbi szakirodalommal szemben Györffy sem Borsod, sem Abaúj lakóiban nem lát kabarokat,

4 utóbbi területét viszont Kristó Gyula kabar szállásterületként említi. A zempléni részek honfoglalás kori népességéről a történeti források még ennyit sem árulnak el. Az alábbiakban magunk egy eddig szinte fel nem használt forráscsoport, a X. századi régészeti leletek pontosabban: a temetők - néhány tanulságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Munkámban a kerámiával jelzett telepanyagra nem támaszkodtam. Részint azért nem, mert a megye teljes területének szisztematikus bejárása még nem történt meg, részint pedig azért, mert véleményem szerint mai tudásunk nem elégséges ahhoz, hogy csupán a kerámiaanyag alapján - melynek datálása igen bizonytalan - pontosan meghatározzuk (akár a X. századra) egy telep korát (I. ábra). 1 Szandrái, 1886.381-396.; BorovszkyS., 1909.7-1 \.;Klein G, 1939.15-16. 2 Györffy Gy., 1988. 3 Györffy Gy., 1970.227. 4 Györffy Gy., 1987.736-741., 42-47. 5 Kristó Gy., 1988.397., 401. 6 Györffy Gy., 1970.227-228.; Kristó Gy., 1988.411-412.