Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

B. Hellebrandt Magdolna: Miskolc kelta kora

MISKOLC KELTA KORA B. Hellebrandt Magdolna Miskolc város a Bükk hegység és a síkvidék találkozásánál alakult ki. A hely földrajzi adottságai miatt a vaskorban is jelentős stratégiai pont volt. A városról a múlt században írt összefoglaló munka már említette a régészeti leletek gazdagságát. Miskolc a további feldolgozásokban is szerepelt, kiemelten. Leszih Andor tárgyalta Muhi, Újdiósgyőr, Radostyán, Felsőzsolca és a Sajópart leleteit, óhutát többször is idézték.

4 Az újabb ásatások adatai alapján az a véleményünk, hogy a területet i. e. 400 körül megszállták a kelták. Muhi-Kocsmadomb szkíta-kelta temetőjének 48 sírja bizonyítja, hogy az őslakosnak tekinthető szkítakori lakosság letelepedett, békés életmódot folytatott, halottai mellé edényeket, orsógombokat, egyszerű ékszereket tettek, legfeljebb vas kést. Ugyanakkor a tíz keltának vehető sír közül háromban találtunk kardot, de feltártunk még pajzsot, lándzsákat, nyársat, így öt fegyveres harcosról beszélhetünk, azaz a kelták fele hódító volt.

5 Nem irtották ki az őslakosságot, sőt egy temetőbe tették halottaikat. Kapcsolatuk átszőtte a mindennapi használati tárgyak egészét, a gondolkodást, a szellemi életet is. Olyan temetkezéseket találtunk például Radostyánban (14. sír), ahol egy sírban volt a kora vaskori helyi hagyományokat tükröző kettőskónikus, kézzel formált urna a jellegzetes korongolt kelta kerámiával, sárkánypár díszes karddal, s egy teljes sertéscsontvázzal,

6 mely utóbbinak sírba tétele kelta szokás. Területünk sűrűn lakott volt a késő vaskorban. Kiegészítésként bemutatjuk a múzeum régészeti adattárában levő, publikálatlan feljegyzést Miskolc, Újdiósgyőr-Baráthegy leleteiről, s a Kühne-féle leletet. Úgy véljük, hogy a korszakról teljesebb képet nyeriink, ha a temetők anyaga mellett megismerjük a vidék legjelentősebb telepét, Bükkszentlászló-Nagysáncot is, hiszen ezt az erdőitést kérdőjelesen bár, de oppidumként tartja nyilván a kutatás. Miskolc, Újdiósgyőr-Baráthegy, kelta temető nyomai A Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattárában

9 van egy feljegyzés dr. Bender Béla (Vasgyár) gyűjteményéről. Ezek a következők: 1 összegörbített vas kard tokrészlettel, 1 vas kard tokrészlettel, 1 kard tőr, 2 vágó kés, 2 sarló alakú kés, 1 kés, 1 kék erezésű lándzsa, 1 lándzsa, 1 grafitmázas urna, fedő tállal, 1 kis urna, 1 kis edény (urna?), 1 piros színű (arretiumi) edénytöredék. A leletek Újdiósgyőrban a Baráthegyen a Kossin szőlőnél kerültek elő, 1912. évi lelet Dr. Bender Béla az újdiósgyőri anyagot eladta a múzeumnak., A régiségleltár leltár jegyzéke" L könyve, mely 1-8782-ig tartja nyilván a múzeum összes anyagát, az alábbi tárgyakat sorolta fel innen 6522-6546. tételszámon az 1926-27-es éveknél. Kelta sírlelet: 2 vas kard, 1 vas kard összegörbítve, egy vas kard vége, 5 vas kés, két vas lándzsa, 2 vas sarló, 1 zabla, 2 bronz fibula, 1 vas nyílvég Y alakú, 1 agyagtál, 3 urna, 1 vas csat, 1 nyflvég, 1 nagy urna, 1 urna, azaz 25 darab. A múzeum régészeti anyagát a U. világháború után, 1953-tól újraleltározta Patay Pál. Az újdió^vőri tárgyak az 53.859.1-24. leltári számon vannak, ezt az együttest közölte K. Végh Katalin 17 tételként. Az 1 Szendrei1, 1886.345-352. 2 Borovszky S., 1909.3-4. 3 LeszihA., 1939.12-14. 4 LeszihA., 1929.9. 5 B. HeUebrandtM., Corpus 339-377. Kézirat 6 B. Heüebrandt M., Corpus 379-400. Kézirat 7 K VeghK, 1969.73. 8 Szabó M., 1971.2. kép 9 HOM Régészeti Adattár 595-68. 10 K. VéghK., 1969.73.