Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)
Wolf Mária: Régészeti adatok Miskolc középkori történetéhez
Kristó Gyula is. A borsodi földvár közelmúltban kezdődött régészeti feltárása remélhetőleg tisztázza a vár építési idejét, valamint a magyarság egyik fontos korai központjának berendezkedését, mindennapi életét. Hogy a honfoglaló magyarság Borsod környékét megszállta, azt több, a vár környékén előkerült lelet is bizonyítja. Honfoglalás kori sírt találtak Borsod-Derekegyházán, 18 az egykori Borsod község területén (Semmelweis utca, 19 Fő utca 20 ), valamint a ma már Edelényhez csatolt Finkén is. A sírleleteken kívül a közelmúltban néhány X-XI. századi településre utaló lelőhelyet is sikerült találnunk. Mindez véleményünk szerint azt bizonyítja, hogy a honfoglaló magyarság a borsodi földvárat és környékét már a X. században birtokba vette. Minden bizonnyal igaz az anonymusi hagyomány azon része, hogy a vár határvédő szerepet töltött be, de nem csak a X., hanem még a XI^. század folyamán is, hiszen a gyepű a XI. században is Borsod vonalától nem sokkal északabbra húzódott. Pülanatnyüag nem látjuk még világosan, hogy a Bódva völgyének Miskolc és Borsod közötti szakasza mikor népesült be. Nem kétséges azonban, hogy a magyarság Borsod körül megtelepedve, erre a területre is kiterjesztette fennhatóságát. Könnyen elképzelhető azonban, hogy a X-XI. században még nem telepedett meg tömegesen ezen a vidéken. A Sajó Miskolctól északra eső völgyének honfoglalás- és kora Árpád-kori történetére még annyi adatunk sincs, mint a Bódva völgyére. Erről a területről nem kerültek elő honfoglalás kori leletek, és a XI. századból is csak szórványos régészeti emlékanyagunk van: Saj ókaza-Ormospusztán három szálból sodort bronz nyakperec, 24 Sajópüspökiben csontok, valamint X. századra keltezhető cseréptöredékek, 5 Szentsimonban pedig S végű hajkarikák, kígyófejes karperecek, valamint L István denára látott napvilágot. 26 Hiányoznak e vidék honfoglalás- és kora Árpád-kori viszonyaira vonatkozó történeti adatok is, így a terület e korszakbeli történetének megrajzolásakor csak a nyelvészeti adatokra támaszkodhatunk. A környék településeinek neve nagyrészt szláv eredetű. Ilyen például a Berente, Barcika, Múcsony, Vadna, Galgóc helynév, a Szupa patak neve és számos más, a Sajó völgyében, ületve a Sajó és a Bódva közti alacsony dombvidéken elhelyezkedő település neve. A helynevek azonban nem nyújtanak mindig elegendő támpontot a települések keletkezési idejére vonatkozóan. Kniezsa István úgy véli, hogy a magyarság ezt a területet csak a XIII. században szállta meg, és bizonyos nyelvtörténeti adatokra alapozva megállapítja, hogy akkor ezen a vidéken már éltek szlávok. Hogy a szlávokat a honfoglaló magyarság már itt találta, vagy csak később költöztek ide, nem tartja eldönthetőnek. 27 Ezzel szemben Györffy György megállapítja, hogy a honfoglalás ideién ezen a területen sűrű szláv lakosság élt. Jellegzetesen korai szláv helynévnek tartja például Kazinc nevét. Á korábbi kutatás szláv telepek egész hálózatát tételezte fel ezen a területen, sőt, számos, a szlávok által épített földvárról is tudni vél. így szlávnak tartja az egykori Sajókazinc határában álló földvárat, 30 a borsodi földvárat, továbbá több más várat is, amelyekről azóta bebizonyosodott, hogy semmi közük nincs a szlávokhoz (pl. a Sály határában álló földvár, amelyről már fentebb szóltunk, vagy a Sajóvámoson található földvár, amely a régészeti leletek tanúsága szerint késő középkori eredetű. 1 A kutatás jelenlegi állása mellett valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk: a honfoglaló magyarság a Sajó völgyének D-i részén, tehát nagyjából Miskolc és a mai országhatár között valóban talált szláv lakosságot, akikre kiterjesztette fennhatóságát, de éppen az itt talált lakók miatt nem telepedett le tömegesen ezen a területen. Tekintve, hogy a Sajó északabbi, Gömör megyének ma már az országhatárainkon kívülre eső részeiről történeti, régészeti és nyelvészeti adataink egyaránt vannak a honfoglalás- és kora Árpád-kori magyarság megtelepedésére, nincs okunk kételkedni abban, hogy a magyarság birtokba vette a Sajó egész völgyét. Ellenkező esetben valószínűtlennek látszik, hogy a megtelepedésre kiválóan alk almas területet kihagyva, a Sajó északabbi területeire húzódtak volna. Ezt az elképzelést látszik alátámasztani a Berente helynév is. Berente neve puszta szláv személynévből képződött magyar névadással. 33 Az alapjául 16 Györffy Gy., 1963.737^Kristó Gy., 1988.397. 17 A borsodi földvár feltárása a szerző vezetésével 1987-ben kezdődött. 18 LeszihA., 1927.87. 19 Régészeti Füzetek Ser I. No. 27. (1974) 64. 20 K VéghK, 1970.79. 21 K VéghK, 1970.79. 22 Edelény-Mederfelügyelőség: HOM Régészeti Adattára 1673-83. 23 Kniezsa I., 1938. ü. 308. 24 HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz. 53.1101.1. 25 KemenczeyT.-K VéghK, 1970.514. 26 Fehér G.-ÉryK-KralovánszkyA, 1962.0.75^ HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz. 53.1109.1-3. 27 Kniezsa L, 1938. U. 408-409. 28 Györffy Gy., 1963.736. 29 Borovszky S., 1909.1.6. skk. 30 A földvárban 1955-ben rövid leletmentő-hitelesítő ásatás folyt. Ennek során egy XÜI-XTV. századra keltezhető épületet tártak fel. HOM Régészeti Adattára 186-68. 31 HOM Régészeti Adattára 1667-83. 32 Kniezsa /., 1938. H. 380.; vö. Györffy Gy., 1987. U. 457. skk. 33 KissL, 1978.105.
