Csorba Csaba szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai I. Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyve 1569-1600 (Miskolc, 1990)
A városkönyv restaurálása (B.Balsai Jolán)
maradt ránk, ez érthetővé teszi a jegyzőkönyv kimaradását: magát a leltárt tartalmazó okmányt nem vették számba, létét természetesnek véve. Azt állítottam - a gerincborító alapján -, hogy a jelenlegi kötés a 19. század első felében készülhetett. Nem lehetetlen, hogy ez a köttetés Kun Miklós, Miskolc város 1841-ben megválasztott főbírájának nevéhez kötődik. Miskolcz' múltja, jelenje tekintettel jövőjére c. 1842-ben megjelent munkájában a következőképpen jellemezte a város levéltárának akkori állapotát: "Hivatalommal együtt általvevém a' városi levéltár' kulcsait is; rozsda lépettek voltak ezek, 's én kiváncsian siettem látni a' levéltárt, mellynek kulcsai olly rozsdásak, midőn királyi biztoshoz van szerencsénk, midőn városunk' átalakulása' elő-estéjén állunk. Beléptem! a' fájdalmas meglepetést melyet éreztem nehéz leírni! Sírt a' lélek bennem midőn a' nedves teremből rothadás fojtó bűze ömlött élőmbe, a' bolthajtások (még 1831-ki földindulástól) öszve hasadozottan, az íratok a' nedvesség miatt rothadó félben hevertek. Hlyen karban találtam a' levéltárt, melly a' város' jogairól szólló oklevelek', 's a' megyéjét sokkal felülhaladó jeles régi eredeti íratok' gyűjteménye. Isteni gondviselés őrizte meg a' tűzveszélytől mellynek a' város' kéményének az ez előtti években gyakori kigyúladásaikor a' hasadozott bolthajtások miatt annyiszor kitéve volt. Kitavaszodván siettem biztosítani a' városnak e' legnagyobb kincsét, 's a' levéltár' bókhajtásai vasakkal erősítve, 's kiigazítva, a' fenek nedves téglák helyett padozattal ellátva, ön költségemen csinosan kifestve; szóval: alkalmas állapotba helyezve lőn.'S én a' már napon kiszárított iratokból 's oklevelekből, 's azon ismeretekből, mellyekhez hivatalos állásomnál fogva jutni alkalmam nyilt, gyűjtögetni kezdem az adatokat, az általam a' n. é. Közönség eleibe szánt - Miskolcz 5 történetének múlt - 's jelenkori jog-viszonyainak, 's állásának - leírásához." 7 A kötetek is - csakúgy, mint az iratok - rossz állapotban lehettek. Ekkor állhatott össze - az újrakötéskor - a városkönyv első kötete úgy, ahogy ma ismerjük. A II. kötethez, amely az 1724 végétől kezdődő bejegyzéseket tartalmazza (1741-ig) ekkor nem nyúlhattak. 18. századi kötéstáblája viszonylag ép, ezzel szemben a gerincet borító bőr cafatokra szakadt. 8 A kötés után vegyük szemügyre a városkönyv beh'veit: Mindenekelőtt jelen kötet szövegkiadása készítőjének, Tóth Péternek a megállapítását kell kiemelnem. Ő figyelt fel ugyanis arra, hogy a kötet első nyolc oldalát felcserélték. A helyes sorrend: 3-4-5-6-1-2-7-8. így lehetővé vált, hogy nyerjenek egy üres oldalt, amire az ünnepélyes kezdősorokat és az 1569-es évszámot felírták, régies betűkkel, de a keltezésnél századokkal később. 9 A városkönyv belívei merített papírból készültek. A papír erős, jó minőségű, szilárd megtartású. Erősebb, durva károsodás a jelenlegi kötetbe foglalt íveket általában nem érte. Leginkább sérült az 1-10. oldal, melyeknek szélei szakadozottak voltak, a sarkokon, széleken kisebb-nagyobb darabok kiszakadtak és elkallódtak. Szerencsére a szöveg sehol nem sérült meg. A zsír és piszokfoltok - a gyakori forgatás, használat miatt - leginkább az első oldalakon voltak szembetűnőek. A használat során egyes lapok szélei a kötet testéből kissé kilógtak (kilazultak), s ezek szélei a többinél jobban megsérültek. Egyes íveken (pl. 29 - 26, 173-196. oldal) erőteljesebben jelentkeztek vízfoltok. Ezek még minden bizonnyal a bekötés előtti károsodások. A kötet bejegyzései tintával íródtak. A tinta egyes lapokon, főleg az első oldalon erősen megfakult. Azt is megállapíthattuk, hogy a kötetet nem egyféle összetételű tintával írták; ez a tény is magyarázza az írás fakulásának különböző mértékét. A tinták eltérő összetétele is segít a bejegyzések időrendjének tisztázásában. A kötet restaurálása Anyagvizsgálat: 1. Mivel a kötés bőre viszonylag jó állapotban volt (nem hiányos, nem töredezett), ezért anyagvizsgálat végzése nem volt feltétlenül szükséges. 2. A kézírásos szöveg vizsgálata: külön-külön megvizsgáltuk, hogy a különböző minőségű tinták vízre vagy alkoholra oldódnak-e. Megállapítottuk, hogy egyikre sem oldódnak, ami lehetővé tette a lapok általános kimosását. Mivel a fehérítésre a vasgallusz tinták igen érzékenyek, ezért ezeket előzetesen alkoholban oldott Regnal SI (Poüvinilbutiro-acetal kopolimer) 3 %-os oldatával védtük le. Előnye, hogy a filmréteg - amit a szöveg felületén képez - porózus, a fehérítőszert átengedi, miközben a tinta anyagát megköti. E műveletek után a Regnált alkohol visszaoldással távolítottuk el.
