Csorba Csaba szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai I. Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyve 1569-1600 (Miskolc, 1990)
A szövegkiadásról (Tóth Péter)
3. Az átírás során a szöveget a lehető legnagyobb mértékben közelítettük a mai nyelvhasználat és helyesírás felé, leszámítva azokat az eseteket, amikor bizonyíthatóan nyelvjárási jelenségekkel (például ö-zés) találkoztunk. 4. A mai nyelvhasználat felé közelítés miatt - és egyáltalán, az érthetőség kedvéért - számos esetben kellett betoldásokkal, kiegészítésekkel élni. Ezeket a kiegészítéseket (amelyek tollban maradt szavak, egyházi ünnepek szerinti dátumok feloldásai, illetve a szöveg megértését elősegítő pótlások) minden esetben kerek zárójelbe tettük. 5. Ha nem tudtuk a tollban maradt szavakat, számokat pótolni, a kihagyást — jellel jelöltük, a bizonytalan olvasatokra pedig (?) jellel hívtuk fel a figyelmet. Végül idézőjelet akkor használtunk, ha a bejegyzés szereplője mintegy megszólalt. A legnagyobb problémát a nevek átírása jelentette. Esetünkben is törekednünk kellett ugyanis elsősorban az egységes névmutató érdekében - a mai nyelvhasználat és helyesírás szerinti átírásra; ez azonban nem olyan egyszerű, mint a közszavak esetében, hiszen a személynevek egy része már nem él, az élő személynevek pedig hol megtartották régi helyesírási sajátosságaikat, hol a maiakat követik. A többféleképpen olvasható nevek - például Kazay, Kassay - esetében állást kellett foglalnunk valamelyik olvasat mellett, akkor is, ha az állásfoglalást sem máshonnan nyerhető történeti adatok nem segítették, sem pedig a bejegyzést készítő személy írásmódja nem adott útbaigazítást. Az átíráshoz csatolt jegyzetek csak ritka esetben tartalmaznak tárgyi magyarázatokat; velük ugyanis elsősorban a szöveggel kapcsolatos észrevételeinket akartuk az olvasó tudomására hozni. Amint fentebb arra már utaltunk, a jegyzetekben kaptak helyet a latin szövegrészek (leszámítva az egyszerű dátumokat, illetve a latinosan használt pénz-és mértékrövidítéseket), valamint a jelentősebb sorrendi változtatások indokai. Végül két mutató csatolásával kívánjuk a kiadvány használatát megkönnyíteni. A hely-és személynévmutató összevonását az indokolja, hogy a kettős személynevek - amelyeknek egyik eleme településnév - esetében nem mindig lehet eldönteni, hogy az illető személy lakóhelyéről, származási helyéről van-e szó, vagy csak megkülönböztető ragadványnévről, illetve félig-meddig már rögzült előnévről, következésképpen az sem dönthető el, hogy az ilyen neveknek melyik mutatóban lenne a helye. A mutató összeállítása során nem tudtunk minden esetben törekedni a személyek pontos azonosítására, %y előfordul, hogy - a következetlen névhasználatnak köszönhetően - egy személy több név alatt (például Kazay György, György deák, stb.) is megtalálható a mutatóban. A csak a keresztnevükön és rokoni kapcsolataikkal megnevezett személyek esetében pedig azért nem lehetett elvégezni a vezetéknevek pótlását, mert a korban még nem rögzültek a vezetéknevek, s így előfordul (például a 21. sorszámú bejegyzésben), hogy egészen más nevet visel az apa, mint a fia. A Tárgymutató összeállítása során arra törekedtünk, hogy valódi tárgyakat és ne szavakat mutatózzunk; ebbe a mutatóba vettük fel az egyes bejegyzések típusait is. Tóth Péter
