Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - CSÍKI TAMÁS: Egy parasztgazda a politizálás útján. Györgyi Lajos visszaemlékezései - BALI JÁNOS: A családi fényképek szerepe a lokális közösség (újra)teremtésében
korában konstruálódott megaközösségre is, mint a nemzet, melyről Benedict Anderson - találóan - mint „elképzelt közösségről" ír, melyet a benne osztozók természetes közösségként definiálnak. 8 A családi fényképek és a közösség határai E fejezetben néhány témakört kiemelve, példák bemutatásával szeretném körüljárni a címben és a hipotézisben megfogalmazott felvetéseket. Teszem mindezt az „elképzelt, ideális közösség" szintjeinek tematikus szétválasztásával. A példák mindegyike Kisapostag kollektivizálását (1959) megelőzően készült privát (családi archívumokban fellelhető) fénykép. A lokális társadalmi kapcsolatok és a faluközösség megteremtése 1. kép. Több kisapostagi családnál is megtalálhatóak a „régi" (kollektivizálás előtti) falut ábrázoló totálképek. A természeti- (Duna-part) és az épített környezet (lakóházak, közintézmények) szimbiotikus viszonya egy harmóniában élő közösség, a múltban létezett ideális kisközösség képzetét erősíti. /. kép. Kisapostagi utcarészlet, valamikor az 1940-es évek elejéről, az árvíz után. Balról látszik Kollár István (Csecsetka) kocsmája, majd Szabados hnréné háza és elöl Chalupka János háza, azután félig látszik Szoják Lajos jegyző úr háza 2. kép. A falu utcája a lokális kapcsolatrendszer, a társadalmi rend reprezentációs terepének számított. A fogattal rendelkezők, ha nem is hívták magukat „korrekt parasztoknak", 9 elsősorban a törzsökös (a települést alapító) családokból kerültek ki. A róluk készült „fogatos képek" a készítésük időpontjában egyértelmű összefüggésben álltak a társadalmi presztízsükkel. Napjainkban, a közösség határai nem tisztázottak, ugyanis sok az el-, illetve a beköltöző, nem egyértelmű a „kisapostagiság" mibenléte. A társadalmi interakciók hiánya következtében nehéz lenne egyöntetű, mindenki által elfogadott társadalmi presztízsről beszélni, ami a lokalitás káoszáról tanúskodik. Ez különösen erős kontrasztot ad az ideális múlt felidézése során. 8 L. bővebben: Anderson 2006. 9 Utalás Fél Edit és Hofer Tamás átányi kutatásai során gyűjtött terminusra, mely a társadalomnéprajzi monográfiájuk cimébe is átkerült (Fél-Hofer 2010). 94