Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - CSÍKI TAMÁS: Egy parasztgazda a politizálás útján. Györgyi Lajos visszaemlékezései
paternalista légkör uralkodhatott. Hasonlóképpen, az emlékező által felidézett lokális politika aligha függetleníthető a rendies, illetve autoriter személyközi kapcsolatoktól 3 2 és az orosházi társadalmat átszövő családi, ismerősi, szomszédsági vagy patrónus-kliens jellegű hálózatoktól. (Ez eleve megnehezíti, hogy a parasztságot bármilyen koherens politikai ideológiához vagy irányzathoz kössük.) Csizmadia András a Kisbirtokos Szövetségben végig megtartotta az intézményes pozícióira és gyarapodó földbirtokára épülő tekintélyét, 3 3 ami minden bizonnyal hozzájárult új- és újbóli képviselővé választásához, de a vele szemben fellépő Ravasz Antalt is a helyi beágyazottság: az Orosházát alapító ősök hagyománya, a korszerűen gazdálkodó, a községben és az evangélikus egyházban vezető szerepet betöltő szülők, nagyszülők presztízse tette alkalmassá a kisgazdapárt irányítására. A tekintély, a kapcsolati hálók mozgósító erejét láttuk a képviselőválasztásokon, 3 4 és ez az autoriter falusi miliő akadályozta meg a parasztság szerveződésének demokratikus alternatíváját (a Parasztszövetség vitaestjeire a módos gazdák és a nincstelenek sem mentek el), s tette sikeressé, az erre épülő technikák révén, a paraszti tömegek - a fennálló hatalmi-politikai struktúrát nem veszélyeztető, sőt jórészt szavazóbázisául megnyerő politikai integrálását. 3 5 Végül ismét hangsúlyozzuk, mindazt, amit a két világháború közötti paraszti világról megtudtunk, egy egykori résztvevő 30^40 évvel későbbi emlékeiből tárul elénk. Az emlékezet a személyes múltat a jelennel valamiképpen összeköti, ám ez a múlt különböző idősíkok, események, identitáselemek sokszínű keverékéből tevődik össze. Az első idősík az előző generációk - az apa elbeszéléséből megismert - világa, ami a „hagyományos" paraszti életet örökíti Györgyi Lajos számára. A következő az önálló gazdálkodás (1931-1945/48) személyesen átélt időszaka, amikor az egyéni sikerek (a birtok modernizációja) és a szocializációs mikroközösség (a Gazdaifjak) szervezése és irányítása meghatározó identitásteremtő tényezők. Ezt követi az 1944^48 közötti periódus, ekkor a gazdaságára kevés ideje jut, és az emlékező az egyesület bomlását éli meg, ám ezzel szemben az országos politika részévé válik, és a Kisgazdapárt vezetésével megvalósítandó „új demokratikus rendszerért" való munkálkodás teremt kollektív identitást. Egy újabb idősík a Rákosi- és a Kádár-kor (ez minden bizonnyal tovább tagolható, de erről már nem szól Györgyi Lajos), amely önálló gazdaságát és a Kisgazdapártot is felszámolja, és személyében mélyen megalázza (ez csak gesztusokban, mondattöredékekben, 32 Erről hosszan olvashatunk a szövegben: „Pusztaföldváron is volt »úri kaszinó«. A Schweitzer-féle kocsmának egy külön helyiségében volt az erre a célra fenntartott szoba... Ha nem volt ki a négyszemélyes kártyaparti a falu értelmiségéből, akkor a jó társaságbeli Nagy Imre bácsit, a módos parasztot is meghívták negyediknek. Láttuk, hogy a főszolgabírók, jó keresetű ügyvédek és orvosok a pedagógusokkal csak nagy ritkán társalogtak, noha mindannyian főiskolai végzettségű értelmiségiek voltak. A több segéddel dolgoztató kisiparos is ritkán ült egy asztalhoz a vendéglőben az egyedül dolgozó társával. Sajnos a parasztok sem voltak mentesek a kasztosodástól. Orosházán is külön egyesületük, szórakozóhelyük volt a földnélküli, a törpebirtokos, a kisbirtokos és a módosabb parasztoknak." 33 A világgazdasági válság alatt vásárolt olcsó földeket. Formán 1983. 114—115. 34 A patrónus-kliens viszonyt mutatta be a politikai orientációk alakulásában Átányon Fél-Hofer 2001. 237-255., Vö. Abélés 2007. 128-130. 35 Darvas József úgy fogalmaz, hogy a kormánypártiságnak és az ellenzékiségnek sem elvi, mint inkább „közelső érdekalapjai" vannak. Az 1935-ös orosházi választásokon szerinte a birtokos parasztok egy része a kisgazdapárti jelöltet támogatta, mire a földmunkások közül sokan Csizmadia mellé álltak. „Nem mintha vártak volna tőle valamit, hiszen tíz éven át mindig szidták, hogy nem csinál semmit, csak fölszedi a fizetését, tehát aligha gondolták róla, hogy most egyszerre megjavul - de azt mondták: »nem lehet az nekünk jó, akit a gazdák akarnak.«" Darvas 1965. 107. 88
