Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - CSÍKI TAMÁS: Egy parasztgazda a politizálás útján. Györgyi Lajos visszaemlékezései

Egy parasztgazda a politizálás útján Györgyi Lajos visszaemlékezései CSÍKI TAMÁS A magyarországi parasztság 19-20. századi politikai emancipálódásáról - miként egy nemrégiben megjelent monográfia szerzője fogalmaz - máig keveset tudunk.

1 Igaz, több tanulmány tárgyalta már az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt (röviden Kisgazdapárt) megalakulását, programját, dualizmus kori politizálásának lehetőségeit, egyesülését a Magyar Gazdaszövetség által életre hívott Országos Földmívespárttal (1919 novemberében), végül a bethleni konszolidációban betöltött szerepét.

2 Elnagyoltnak tűnik azonban e politikai és egyéb agrárszerveződések társadalomtörténeti vizsgálata, ami a parasztság társadalmi és politikai integrációjának valós folyamatairól tájékoztathatna. Az utalt írások ugyanis többnyire megelégszenek azzal, hogy a Kisgazdapárt (amely liberális-agrárdemokrata eszmerendszert képviselt, és ily módon, a városi középrétegekkel szövetkezve, egy demokratikus intézményrendszer kialakulását mozdíthatta volna elő

3) a jórészt alföldi és tiszántúli protestáns kis- és módosabb középparasztságra támaszkodhatott, míg az újkonzervatív-agrárius hagyományokkal, illetve programmal rendelkező Földmívespárt a szűk gazdagparaszti, valamint az ezzel összeegyeztethető „középbirtokos-dzsentri" érdekeket képviselte.

4 Ennek konkretizálódásáról a falusi életvilágban: a politika lokális beágyazottságáról azonban alig tudunk valamit. Kik alkották a tagságát egy-egy településen az 1930-ban újjászerveződő Kisgazdapártnak,

5 valamint a különféle paraszti egyesületeknek és egyéb szerveződéseknek, s milyen volt a kapcsolat közöttük? A parasztság politikai participációja miféle egyéni politikai szocializációs stratégiákkal, helyi cselekvésekkel köthető össze? A választások alkalmával a mozgósításnak milyen eszközei, a részvételnek miféle rítusai figyelhetőek meg, és ez mit árul el a paraszti közösségek struktúrájáról vagy a személyközi kapcsolatokról? Ezekre a kérdésekre ezúttal egy orosházi gazdaember, Györgyi Lajos (1908-1981) visszaemlékezése alapján próbálunk válaszolni - ami a két világháború közötti paraszti politizálás, a rurális társadalom és intézmények, s általában a politikai rendszer szubjektív („alulról" történő), a megélt mindennapi eseményekre, illetve az egész életútra épülő tapasztalatát körvonalazhatja.

6 1 Sipos 2009. 22. 2 Pl. Farkas 1993. 209-250, Farkas 1995. 141-206., Király 1995. 31^46., Sipos 1995. 170-223. 3 Vö. Hirata 1993. 57. 4 Sipos 1995. 172. 5 Pontos elnevezése Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt. 6 A Parasztszemmel című, több mint 900 oldalas kézirat az 1970-es évek második felében készült, Györgyi Lajos (talán a feleségének vagy egy gépírónőnek) diktálta a szöveget, az egyes fejezetek laza kronologikus rendben, illetve tematikus egységek szerint követik egymást. A memoár a szerző halála miatt befejezetlen maradt, az 1946^t7-es politikai események felidézésével zárul, holott - miként tervezte - a következő időszakokból is lett volna mit elmondania. 1944-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, majd 1945 és '49 között a Kisgazdapárt országgyűlési képviselője. Ezt követően orosházi tanyáján próbálta újjászervezni gazdaságát. 77