Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - FARAGÓ TAMÁS: Háború és népesség (1787-1789)
különféle felmentési okokat tudott felhozni annak érdekében, hogy itthon maradhasson. Miután ezek túlnyomó részét a városi elöljáróság kénytelen-kelletlen elfogadta, a lista szerint mindössze 21 fő maradt, akit újoncként elfogadhatónak ítéltek. (De, mint már említettük, valószínűleg ők sem biztos, hogy mind beváltak, hisz a megye által Egerbe küldöttek több mint negyedrészét a katonai sorozóbizottság még mindig alkalmatlannak minősítette.) Ami konkrétan az összeírtak egészségi állapotát illeti, ott több feltűnő jelenséggel is találkozunk. Az egyik a hiányos fogazatúak alkalmatlannak nyilvánítása: ez egyrészt a korabeli fogászati viszonyok kritikája, másrészt azt jelzi, hogy a hadsereg lehetőség szerint minden kockázatot kerülni kívánt, amely a katonák táplálkozását, erőnlétét, esetleges megfertőződését befolyásolhatta volna. 1 7 A másik feltűnő jelenség úgy fogalmazható meg, hogy elgondolkoztató az, miszerint a 60 főnyi egyéb egészségügyi okok miatt alkalmatlannak ítéltek csoportjába tartozók majd fele esetében gyanítható, hogy betegségükhöz illetve károsodásukhoz (sérvek, végtag- és gerinchibák illetve sebesülések) alighanem köze lehetett a megerőltető nehéz fizikai munkavégzésnek. A harmadik feltűnő jelenség az alacsony termetűek igen magas, 38 százalék körüli aránya. Utóbbival azonban most - miután a kérdés elemzése egyrészt messzire vezethet, másrészt részletesebb elemzést igényel - jelenleg nincs terünk foglalkozni. Mindössze annyit érdemes jeleznünk, hogy a történeti Borsod megye területe a 19-20. századi újoncozások illetve antropológiai vizsgálatok alapján a Kárpát-medence viszonylag alacsony testmérettel jellemezhető régiói közé tartozott. 1 8 Összegzés Miután a Török Birodalommal kitörni készülő konfliktus következtében szükség volt a hadsereg alakulatainak további újoncokkal történő feltöltésére, a várható hadiállapot miatt a bécsi kormányzat a magyarországi törvényhatóságokra kötelező újoncadási létszámokat vetett ki. Bár ezek nagysága az utókorból visszanézve nem tűnik igazán jelentős méretűnek, a helyi hatóságok mégis sok nehézséggel találták magukat szembe, hogy az igényeknek meg tudjanak felelni. A megfelelő létszám kialakítását a vizsgált Borsod megye esetében az alábbi tényezők hátráltatták: 1. Borsod a Kárpát medencén belül a viszonylag alacsony testmérettel jellemezhető régiók közé tartozott, így sokan nem érték el a minimálisan megkívánt 163 centiméteres magasságot sem; 2. A sorozásra került, túlnyomórészt a társadalom alsó rétegeibe tartozó népesség soraiban igen magas arányban fordultak elő a nehéz fizikai munka során megsérült és ezért katonai szolgálatra alkalmatlan személyek; 3. A népesség túlnyomó része idegenkedett a katonai szolgálattól, ezért minden módon megpróbált a sorozás alól kibújni; 4. Az újoncállítási rendszer számos különféle ok alapján mentesítést tett lehetővé annak érdekében, hogy a társadalom és a gazdaság működése a lehető legkevésbé sérüljön a katonának vittek kiemelésével; 17 Az ép fogazatra egyébként elsősorban a papírból készített puskatöltény elharapása miatt volt szükség. (Az elöltöltős puskába így tudták betölteni az előkészített puskapor adagot.) 18 L. erre vonatkozólag: Bartucz 1938. 226-240, 262-266. 73
