Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - KÜCSÁN JÓZSEF: Soproni szőlőbirtokosok és bortermelők 1810-ben

a negyvennegyedik, és az őt követő valamennyi további termelő, viszont már családi méretű birtokon, tehát kis üzemméreten gazdálkodott, ami újólag felhívja a figyelmet arra, hogy a városi birtokstruktúra mennyire tagolt és elaprózott volt.

4

0 Az ebből az adatsorból is kiemelt első száz bortermelő között 16 esetben találtunk reális méretű saját birtokon gazdálkodó személyt, 3 esetben pedig potenciális bérbe adóként besorolt személyt. Ebben a csoportban meggyőző többségben találtuk azt a 81 főt, akiket az előzőekben potenciális bérlőnek neveztünk, s ekként azonosítottunk (1. 7. táblázat). A csoport e 81 tagját jelölhetjük a nyereség reményében eltérő mértékű kockázatot vállalóknak, arra való tekintettel és annak arányában, hogy az adóztatott mennyiségű bor előállításához kinek nagyobb, kinek kisebb, 17 főnek a teljes szőlőterületet bérelnie kellett. Becsléseim szerint a 81 adózó által megtermelt borhoz szükséges szőlőt 7415 kapányi birtokról lehetett leszüretelni, adókönyvi adataink szerint viszont birtokukban csak 1938 kapányi (26,1%) szőlőskert volt. A hiányzó 5477 kapányi (73,9%) területet minden bizonnyal az előzőekben feltárt, nem a tulajdonosa által müveit feleslegből bérelték. A bérlőként azonosított adózókról a foglalkozási főcsoportonként rendezett táblázatokban kiderült, hogy közöttük - az egy domináns, gazdapolgári csoporton túl -, a kis esetszámokból adódó erős szóródás miatt, szinte lehetetlen kapcsolatot, vagy szervező rendet felfedni - hacsak a vállalkozói kedvet nem tekintjük csoportszervező tényezőnek. A potenciális bérlők csoportjának felét (41 fő) a mezőgazdaságból élők foglalkozási főcsoportjához tartozó gazdapolgárok tették ki. Ez a létszám és szőlőbirtok csak töredéke volt a főcsoporthoz tartozók teljes számának és birtokállományának.

4

1 Meglévő birtokaik és a bérbe veendő területek megközelítőleg egyharmad-kétharmad arányban álltak egymással.

4

2 Több-kevesebb szőlővel mindenki rendelkezett, a saját birtokok méretei széles skálán, 8-50 kapa között változtak, hasonlóan a szükséges bérlendő területek pedig 30-90 kapa közötti méreteket mutattak. Arányaiban nem volt ilyen nagy a különbség a termelt bor mennyiségében, ahol 25-58 akó közötti értékek jelentkeztek, jellemzően a csekélyebb mennyiségek jóval nagyobb számú előfordulásával.

4

3 Adataink azt mutatják, hogy a legtöbb bort termelők között említett gazdapolgárok zöme (25 fő) legfeljebb a már meglévő birtokának dupláját vette bérbe, további 7 fő pedig a birtokának maximum háromszorosát árendálta. A további 9 földműves kockáztatott többet azzal, hogy a bérelt birtoka a meglévő birtokát ennél nagyobb arányban, szélső esetben hatszorosan haladta meg.

4

4 A tulajdoni és bérleti viszonyok megfigyelésén túl, figyelemre méltó eredményt adott, ha a saját birtok és a bérelt területek összeadódásával előálló üzemméreteket vettük szemügyre. Azt láttuk, hogy a 41 főnyi csoport harmada (13 fő) a családi gazdaság méreteinél nagyobb birtok művelésére vállalkozott, nyilván számolva az igénybe veendő bérmunka költségeivel is. A zöm ugyan óvatosabban kockáztatott, meglévő birtokuknak másfélszeresét, kétszeresét vették bérbe, de volt merészebb gazdapolgár, aki birtokának 40 Ez elsősorban a borkereskedelemben jelenthetett gondot, mert igen nehéz lehetett igényes piac ellátására alkalmas, egyenletes minőségű bortömeget produkálni. 41 Az 1411 szőlőbirtokos közül 961 fő (68,11 %) tartozott a mezőgazdasághoz kapcsolható foglalkozási főcsoportba, birtokaik pedig 18 069 kapát (59,53%) tettek ki. 42 1069 : 2026 kapa. 43 25-35 akó között 29 fő, 35-45 akó között 9 fő, 45-58 akó között 3 fo a megoszlás. 44 Pohl Mihály gazdapolgár (Házi 1982. 1348. irányítószám) adózott a városnak 8 kapa szőlőbirtok után, dézsmáját 25 akó bor után állapították meg, ami becsléseink szerint 57,75 kapa szőlő termése lehetett, a különbség tehát 49,75 kapa. 665