Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - KÜCSÁN JÓZSEF: Soproni szőlőbirtokosok és bortermelők 1810-ben
származnak, de a feldolgozások között ismerünk ettől eltérő adatot is, ami a jómódúnak mondott, házzal és igavonó jószággal rendelkező családi gazdaság átlagos birtokméretét az előzőnél csekélyebbre, megközelítőleg 2 katasztrális holdnyira határozta meg. 18 Abban megegyeztek az állítások, hogy ez a szőlőterület egész évre munkát és évjárattól függő megélhetést adott egy-egy családnak úgy, hogy idegen munkaerőt (napszámost) csak a ritkán, többnyire szüret idején alkalmaztak. Igazodva az előzőekben is követett, tág határok közötti, óvatos becslésekhez, talán nem tévedhetünk nagyot, ha a viszonyítási alapnak tekinthető családi szőlő- és borgazdaság méretét 2-3 katasztrális hold (50-75 kapa) közöttire tesszük. Ehhez a területhez az 1810-es évjáratban átlagosan 22,5-32,5 akó (1587-2292 liter) bort rendelhetünk. Ez a tétel már bőven kereskedelmi mennyiségnek tekinthető, s ha a Püspökség által megállapított 24 forint/akó dézsmamegváltási összeget reális középárnak fogadjuk el, kiszámítható, hogy a „családi gazdaság" területén a közepes mennyiségű, gyenge minőségű termést hozó esztendőben is megtermett 540-780 forint összértékű bor. A birtok- és üzemméretek nagyságának és egymáshoz való viszonyának megállapítása mellett, tisztáznunk kell a saját fogyasztásra, illetve családi szükségletre számítható bor mennyiségének kényes kérdését is. Meg kell vizsgálnunk, hogy a tizedjegyzéken feltüntetett, birtokolt bormennyiség hány termelőnél volt a személyes/családi fogyasztás szintjén, 1 9 illetve hány termelőnél érte el a „kereskedelmi mennyiség" mértékét. Úgy hiszem, hogy a hivatkozott számítási módszereknek megfelelünk, és nem is becsüljük túl a kvantumot, ha a saját fogyasztásra szánt/arra elegendő bormennyiséget termelőnként/családonként 5 akónyira (352,55 liter) tesszük. Iparosok esetében ez annál inkább indokolt, mert - iparáganként ugyan eltérő létszámú - segédszemélyzettel is számolnunk kell, akik a mestertől kapták az ellátásukat. Ha az egyesített adó és dézsma adatsort (1586 fő) vizsgáljuk, akkor a 982 borral rendelkező adófizető saját fogyasztásra elegendő borának, illetve a már kereskedelmi célra is számba vehető mennyiségű borának az adatai a következők: 284 olyan adózóról tudunk, aki 5 akónyi, vagy annál kevesebb bor után fizetett dézsmát. 2 0 E 284 dézsmafizető teljes bortermését családi fogyasztásra számolhatjuk, ami adataink szerint 1045 akót (73 683 liter) tett ki. 473 adózót ismerünk, aki 5-15 akó (352,55-1057,65 liter) közötti termésért adott tizedet. 2 1 Az általuk birtokolt bormennyiség 5210 akó (367 357 liter) volt, amiből saját fogyasztásra levonhatunk 2365 akónyi (166 756 liter) bort, s a szerényebb kereskedelemre szánható mennyiséghez számíthatunk 2845 akót (200 601 liter). 225 adófizető adott tizedet 15 akó (1057,56 liter) feletti termés után, ami 34,7341,0 kapa (1,4-13,6 kat. hold ) termése volt. A teljes bortermésük 6355 akó (448 091 liter) mennyiségűre tehető. Ha ebből levonjuk a feltételezett minimális saját fogyasztást (1125 akó = 79 324 liter), marad piacra vihető 5230 akó (368 767 liter) bor. Ezt már személyenként és összességében is, a jelentősebb kereskedelmi mennyiséghez számíthatjuk. 18 Mühl 1964. 14. 19 Pontos adatok hiányában, a kutatás a felnőtt korosztály éves borfogyasztását/szükségletét személyenként 100 literben határozta meg, megengedve tájegységek, családok, egyének és alkalmak esetében tekintélyes eltéréseket is. Égető 2001. 589-590., Égető 2007. 12. 20 1810-ben ez a mennyiség 5,8-11,6 kapa (0,23-0,46 kat. hold ) területen termett meg. 21 Ez 11,6-34,7 kapa (0,5-1,4 kat. hold ) szőlő termése lehetett, s olyan mennyiségű bor volt, amelyből már a kevésbé mértékletes saját fogyasztás mellett is képződhetett piacra vihető felesleg. 661
