Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

Juhászkodtak, a gyapjút is feldolgozták, báránnyal, birkákkal is kereskedtek a bresz­tói körzetben. Ahogy mondották, „ebbéli szorgalmukkal egészítették ki határbéli keresmé­nyüket" Alsócsebinve, Csabalóc, Csertész, Felsőcsebinye, Felsöjablonka, Izbugyabella, Izbugyabresztó, Izbugyahrabóc, Izbugyahosszúmező, Izbugyarokító, Izbugyazbojna, Kaleno, Krasznibrod, Nyágó, Radvány, Rokitóc, Sterkóc, Szukó, Tótjablonva, Tótkríva, Vidrány, Virava és Volica szegényei. Megélhetésüket biztosítandó, a „maguk készítette fehér posztóból eladtak." Olykor-olykor akiknek a télen szükséges takarmányozáshoz nem sikerült elegendő szénát betakarítaniuk, a hó beállta előtt a juhaikból is értékesítet­tek, búzáért, rozsért cseréltek. A hommonnai körzet Csákyak birtokolta falvaiban sem a gyapjúfeldolgozásról, sem a posztókészítésről nem szóltak. Feltehető azonban, hogy a Kiskemencén üzemelő három kallót nem idegenforgalmi nevezetességként tartották. Az uradalom juhtartó csa­ládjai - sort váltva - többnyire itt dolgozták fel a gyapjút. Ugyanezt cselekedték a Vandernath-részen is, csak ők a Sztakcsiniak „sajátposztó­kallóiban" készítették „saját szükségletre... és eladásra A... [a] darócposztót." Egyébként Cirókabéla, Homonnazbojna, Cirókahosszúmező és Zavadka lakói bá­rányokkal, juhokkal is szívesen kereskedtek, sőt határukra juhokat szerződtettek lege­lésre. Azoknak a fektető pihentetésével, deleltetésével, éjszakáztatásával trágyáztatták szántóföldjeik évenként ugarnak hagyott fordulóit. 630

Next

/
Thumbnails
Contents