Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

a közeli malmokban könnyen és jól őrölhetnek." Nem volt malom Varannócsemernyén sem, de ők szó nélkül hagyták a hiányát is, az őrléssel kapcsolatos gondjaikat is. Ha a kerületben nem lett volna alkalmuk, a közeli Varannón kedvükre őrölhettek. Őrlési szokások a nagymihályi kerületben Tömören, mint akik panasz és háborgás nélkül, kedvükre és közel találtak malmot, úgy nyilatkoztak őrlési szokásaikról Abara, Berető, Butka, Deregnyő, Kiscséb, Nagycséb, Oreszka, Pazdics és Sztára (ez utóbbi oppidum) lakói. Mondanivalójuk lényege, hogy vagy bent, a helységben, vagy annak határában „egy órán belül malmot találnak." Nagymihály mezőváros határában többet is. Dicsekedtek is vele, hogy „határukban jó malmok vannak." Néhány településen, ahol nem volt malom, panasz fakadt a vallomástevők ajkáról. Nem a malmot hiányolták. Azért panaszkodtak - Izbugyán, Lasztoméron, Málcán, Márkon -, hogy a szomszéd falvak molnárai a határukra engedik a vizet, károsítva ezzel rétjüket, legelőjüket, olykor szántóikat is. A nagymihályi kerület egyike volt azoknak, ahonnan a legtöbb faluból jártak a szomszédba őrölni, annak ellenére, hogy folyóvízben, patakokban nem szűkölködtek. A szomszédban őröltek Bánóc, Dubróka. Füzesén Gatály, Hegyi, Izbugya, Kisráska, Krasznóc, Krivostyán, Laborcvolya, Lask, Lasztomér, Lázon, Leszna, Málca, Márk Márkcsemernye, Nátafalva, Néspest, Petrik, Petróc, Sámogy, Szalók, Szelepka, Szuha, Topolyán lakói. Panasszal mégis csak a legritkábban éltek, mert „egy órán belül 3 malmot [is] találtak." Nem így Falkuson és Kácsándon, ahol sem a településen, sem szomszédjukban nem volt malom, s „így messzire fc?//[ett] malomba járniunk." A hóri kerület malmai A kerület falvai patakokra voltak felfűzve. Maguknak és állataiknak az itató- és ivóvizet, a főzéshez és tisztálkodáshoz szükségeseket az Ondava, a Tapolya és a beléjük siető patakok, források biztosították. Az elhanyagolt medrű erek, vízfolyások és patakok több határban okoztak károsodást. Árkolták, szaggatták a termő határt, iszapolták a kaszálórétet, vízzel öntötték el a legelőket, nehezítették a közlekedést. Malmok azonban szép számmal épültek rájuk. Olykor éppen ezek okozták a gondot. Panasz szerint mindig a szomszédoké. Erre panaszkodtak Alsóhrabócon, ahol az „Ondava és Topolya patakoknak keskeny és nem tiszta medrük" volt, s a „szomszédos malmok a rétjükre engedték a vizet." Horban az „Ondava szük és szennyes árka, alacsony partja" okozott károsodást. Kolcs hosszúmezőn „a Topolya patak fatörzsekkel gyökerekkel..., ágakkal teledobált piszkos medrére" haragudtak nagyon, de a „polyanai malom tisztításkor is többször... e határba engedték a vizet." Morván az „Ondava patak... szük... medre..., és a rajta lévő malmok miatt" károsodott a rét. Alsókörtvélyes határára is az „Ondava szük medre öntött ki." Alsóladiskócnak a „szomszéd malmok és rossz árkok miatt rétjei" károsodtak. Gyakran elöntötte határukban a víz a „füvet is, a szénát is." Bosnyicán is a szomszéd malmok és rossz árkok" okozták évről évre a kárt. A hóri kerület két településén - Hegedűsfalva, Zsalobina - bent a faluban volt a malom. Az alábbiakban közvetlenül a „falu mellett: Homonnaolyka, Mislina, Morva, Pakasztó, Possa, Prauróc, Repejő, Tussá és Tussaújfalu. Máshol - Leskóc, Turcóc - közvetlenül a falu fölött, illetve a ,falu alatt": Baskóc, Szopkóc, Tavarnapolyánka. Polyánkán „egymástól nem messze két malmuk" is volt. A legtöbb helyen azonban a falu határában. 624