Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

határjokba vetette a Tiszának vizét, hogy még másfél ember magasságra üres lévén a Tiszának partva, máris határjokot beönti." Szárazmalom őrölt Agcsernyőn, Bácskán, Bélvben. Kaponyán, Kiscigándon, Kistárkánybm, Láczán, Leányváron, Nagycigándon. Nagytárkányban, Perbenyiken és Szolnocskán. Amennyiben az említett községek lakói a helyben őrlő malmokkal akár a várakozás, akár az őrlési vám mértéke, akár a liszt minősége miatt elégedetlenek voltak, vagy vízimalomban akartak őrölni, egy-két mérföldnyire, egy-két, legfeljebb háromórányi járóföldre Agárdon, Bottyánban, Korádon, Leieszen, Zétényben, Polányban megtehették. Battyában az uraságnak hat-nyolc faluból látogatott jeles vízimalma volt, s közel volt az agárdi és a tárkányi vízimalom is. Ha valakinek konfliktusa támadt a molnárral, ezekben is őrölhette búzáját, gabonáját, hántoltathatta a kásáját. Cékén egykövű vízimalom forgott. Ha a szárazság miatt „nem őrölt, fél vagy egy mérföldre fekvő szomszédos malmokban őrölhették... a gabonájukat." Dobrán - közel a faluhoz - a határban őrölt egy vízimalom. Karádon a település lakói szárazmalmot bírtak, a határban pedig egy vízáradáskor forgó vízimalom őrölt. A karádiaknak nagyobb gondot okozott a falut védő 800 ölnyi töltés, mint a malmokkal való törődés. Polány határán, félórányi járásra volt az igényeiken felül másoknak is lisztelő vízimalom. A Récse [Ricse] lakói által termelt rozsot is megőrölte a „falusiak... egy kőre való vízimalmok," de ez csak „nagy án'íznek idején " forgott. Száraz időben a szomszéd települések malmaiba jártak. Zétény lakói a száraz és fagyos időkre is felkészültek. A faluban szárazmalmot üzemeltettek, a falutól, félórányira, saját határukban vízimalom" volt. Leleszen és a határában a falunak nem, csak a szerzeteseknek volt egy malma, félórányira a település központjától. Nem volt malma Boly lakóinak. Ok a tőlük órányi távolságra lévő zétényi malomba hordták gabonájukat. Dámóc lakói szárazmalmot Lácán, Bélyben, száraz- és vízimalmot Agárdon értek. Semjén lakói - mint az agárdiak - a Sennyey László malmára panaszkodtak. Az áztatta el határukat. Ezért az ő malmába nem is jártak. Inkább „ki egy-, ki kétórányira " a szomszéd települések szárazmalmaiba szekereztek „élettyiikkel." Az újhelyi kerület malmai A Bodrogközben és a királyhelmeci körzetben gyakori szárazmalmok az újhelyi kerületből eltűntek. Megszaporodtak a több kőre őrlő, a tavaszi olvadástól a téli fagy beálltáig forgó nagy teljesítményű malmok. Elsőként Sátoraljaújhelyei kell említenünk, ahol „magának a helységnek" is volt egy, a településen őrlő vizimalma, s „a határban négy vízi, nagy malmok" liszteltek. Ehhez társult Barátszeren is egy vízimalom. Borsiban több községben kedvelt kétkövű malom őrölt. Kétkövű volt Cselejben, Egresen, Szilvásújfaluban is. Mindegyiknél kedveltebbek voltak azonban Szécskeresztúr meleg vízre épített malmai. E falu határában „három malom" lisztéit. Az egyik „két kövön őrölt, kettő pedig egy kövön." Két vízimalom volt Nagykázmér határában is. E jeles malomtartó települések mellett Magyarizsép, Kolbása, Kozma, Lasztóc határában is őrölt egy-egy vízimalom. Talán nem róható fel sem a falvaknak, sem a földesuraknak, ha az itteni malmokhoz közeli településeken nem tartották szükségesnek új malmok építését. A hasznosság és az idővel való takarékosság összefüggéseivel keveset törődő rendi társadalomban - járható utak mellett - sem Csernahó, sem Kis- és Nagybári, Kisés Nagytoronya, Rudabányácska, Lagmóc, Legenye, Mihályi, Szőllőske, Vitány, sem az 622