Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

„Száraz iidőben" ők is a „hernádi malmokba" szorultak. Rátka és Ond példáját követték Tállyán is a mezőváros lakói, ahol a „város határjában lévő uraság malma száraz időben elégtelen lévén." Emiatt jelentős kárt szenvedtek. Többségüknek nem lévén igaerejük, a fuvarosoknak „minden zsáknak vitelétől egy márjást kell fizetni, mely malmokban, valamint ide való malomban is, kimondhatatlan nagy károkat rossz őrlés, sőt csak darálás és nagy vámolás által kell szenvedni, az életnek majd felében való elvesztésével." Tarcalon sem „lévén egyéb egy szárazmalomnál, [a] Hernád vizén lévő malmokba... kénteleníttetnekjárni, egyéb dolgaiknak nem kevés hátramaradásaival." Növelte kárukat, hogy a három-négy mérföldnyi távolság miatt „minden sáknak elvitelétől egy-egy máriást szoktak fizetni a szekeresnek." A körzet már említett településein - akinek volt tartaléka vagy türelme kivárni a helyi malom forgását megspórolhatta a fuvardíjat. Bodrogkeresztúr, Kisfalud, Mád, Tokaj, Kistokaj és Zombor lakói a szárazmalmok hiánya és a „vízimalmok fogyatkozása miatt" ezt nem tehették. A két nyomásban usuált „szűk határ miatt" a lakosok többsége a „kenyeret kepével és sarlóval kereste." A drága fuvar mellett két, három és négy mérföldre lévő „külső malmokba..., úgymint szerencsi, ondi és Hernád vizin lévő malmokban szoktak... járni..., s minden köböl életnek vitelétül 1 máriást fizetvén, a: hol sokszor egy hétig is tartóztatnak, és rossz őrlés s nagy vám miatt sok károkat szenvednek." Tették ezt annak ellenére, hogy Bodrogkeresztúr, Kisfalud mellett folyt a Bodrog, Tokaj és Kistokaj pedig a Bodrog és Tisza összefolyásánál feküdt. Ez utóbbi két településről [Tokaj, Kistokaj) megszokásból - és valószínűleg a magas hídvám miatt - jártak a Hernádra, mert a tokaji híd Szabolcs vármegyei hídfőjéhez közel, a rakamazi sáncok fölött két jó vízimalom is őrölt a Tiszán. Mádon - valószínűleg a regálébérlő zsidók - segítettek a malomhiányon. 1772 és 1784 között négy patakmalmot építtettek. Malmok a pataki kerületben Őrlés, darálás, maghántolás terén a tokaji kerületben élőknél valamivel jobb helyzetben voltak a pataki kerület lakói. Közrejátszhatott ebben a települések szántóműveléssel hasznosítható határának tágasabb volta is. Erdőbényén „alól és felül az helység határában malmok hármak találtatnak." Ha a forró nyár kilopta ezek vizét, „vidéki malomra is szorultak." Hotykán is volt „egy kis malom, de az pataki és újhelyi malmok is elég közei' voltak. Liszkának „két vízi - és egy szárazmalmai" voltak. Nagypatakon „a város határában... közel... alkalmatos és elégséges malmok" találtattak. Nagytolcsván - „ a helységen végigfolyó vizén, mind belől, mind kívül - a város szükségére - jó malmok épültek." Vámosújfaluban is „alkalmatos malmok" őröltek. Saját malmaikra nem, de a szomszéd települések malmaira keservesen panaszkodtak Nagypatak lakói. „Nagy kárára van még a város határának - mondották - az ujjolgal fundált és felépített kenvízlei malom, mely miatt a Tisza vizének árja azon az eren, amellyen épült a malom, és amellyen... az árvíz eddig eltakarodott. Már most a malom által megakadályoztatván, el nem takarodhatik, hanem a pataki réteken megfeküdvén, azokat mocsárokká s fenekekké teszik... Öregbítené ismét ezen károkat a keresztúri földesuraság által Keresztúrnál most állított kompos malomnak gáttya..., ez is szabad folyását a Bodrognak tartóztatni fogja." Végardón, Károlyfalván, Kispatakon, Bodrogolasziban, Petrahón, Sárán, Trauczonfalván és Zsadányban sem száraz-, sem vízimalmok nem voltak, de őrlési nehéz619