Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására) TAKÁCS PÉTER Zemplén vármegye térbeli jellemzői és igazgatási beosztása a rendiség korában Hannadik Béla király gyakran emlegetett jegyzője úgy tudta, hogy „az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében" Árpád vezér „a Tisza és a Bodrog közé" eső földet „minden lakóval együtt elfoglalta," Borsova várát megvívta, és Zalán vezér katonáit gúzsba kötve kísértette Ungvárra. Árpád és népe három napig tartó szemlélődés után „látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették."' A honfoglalást követően kilencszázötven év múlva Anonymushoz hasonló szeretetteljes rácsodálkozással szemlélte az immár hét-nyolcszáz éve Zemplén vármegyének nevezett térséget Fényes Elek, akinek az elragadtatottságtól sem mentes stílusát a természeti szépség és változatosság, a termeszthető és zsákmányolható javak bősége mellett a honszerelem bontakozó polgári ideológiája is csiszolta. Nem kevés túlzással azt állította Zemplén vármegyéről, hogy „honunk legszebb, legnagyobb s legboldogabb megyéi közt fénylik, akár természeti szépségét, akár a természet különféle ajándékaiban való nagy gazdagságát tekintsük,"

2 Az egységes nemzetállam honépítő bűvölete közben is ragaszkodott azonban a valósághoz, amikor a vármegye geológiai és tájföldrajzi változatosságát, tagoltságát jellemezte. Leírása szerint a vármegye „északon a Beszkidek bérceibőr áll. A „dereka egy hosszú, tágas, kies völgy." Délen ,,a híres tokaji vag' hegaljai hegyek terülnek el, termékeny, afelett gyönyörű völgekkel vegitve," s végre „a Bodrogköz, továbbá a Hernád, Sajó, Tisza vizek és Szerencs vidéke közt fekvő tájék, vagis az úgnevezett Hangodon egészen róna." Az északról délre lejtő, a derekán rónasággá szelídülő, majd Sátorhegytől Sátorhegyig a geológiai korszakokban felbuzgó vulkanikus kúpokkal tarkított, végül a tengerszinthez közel ereszkedő mocsaras-lápos régióba hajló közigazgatási térség a Bodrog Tiszába torkollásától, a Rakamaz és Tokaj közötti jeles Tisza-átkelőtől felkapaszkodott a Galíciába gyakran keréktörő keserűséggel átevickélő szekérút szélességnél alig tágabb hágókig. Az átjárókhoz közelítő kereskedők, csempészek és a törvény elől menekülők az utolsó zempléni pihenőt Dricsnán, Csertészen, Haburán vagy Kalenón tarthatták. A hullámozva le-fel liftező tájra lehulló csapadék egy részét a Sáros vármegyéből induló, Zemplénben az Ondava által felszedett Olyka vize együtt ömlött a Tapolyba, az pedig a Bodrogba. Délnyugaton, ahol hajdan Abaúj és Borsod vármegyék szomszédolták 1 Anonymus 1975. 2 Fényes 1847. 611