Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - NOVAK LÁSZLÓ FERENC: Adatok Gömör néprajzához a 18. századból

fazéktul két, két Rhenes forintot fizetnek" földesuruknak. A vasfazék ebben az esetben a pálinkafőzés eszközét jelenti.

6

5 Serkén „más egyéb adózás fejében Császár Madár helyet négy garast, két tyúkot, egy Ludat egy ki la Kendert, egy kila Komlót vagy a helyett nyóltz garast, tizenhat fő káposztát esztendőnkent adnak" a jobbágyok földesuruknak.

6

6 A pénzben lerótt adó sokfélesége válik ismeretessé. A jobbágy fizetett „hetes pénzt," „Liedl pénzt." Ennek jelentése nem derül ki a válaszadásból. Több faluban előfordul a „szemet pénz" fizetése. Nagyobb értéket képviselt, mint a hetes pénz. Détéren esik szó arról, hogy „szemet pénzt Kilencz máriást fizettek, vagy a helyett minden egész Házhelytül egy egy sertést" adtak. Ennek etimologizálása kapcsolatban áll a sertéssel. Szemet pénzt fizettek ha az erdőben abban esztendőben nem termett makk, s mivel a sertés konda, csürhe bérben történő legeltetése nem hozhatott hasznot a földesúrnak, sertést kellett adniuk helyette. Jesztén a földesúrnak ajándékba adott sertését nevezték „szemet sertésnek". Péterfalán is hasonlóképpen fizettek „szemet pénzt". A történeti forrásokban, nincsen magyarázat a „szemet"-re, „szemet pénz"-re, „szemet sertés"-re vonatkozóan.

6

7 A jobbágyok vallomásából az derül ki, hogy ahol létezett, csupán néhány esztendeje vezette be a földesúr ezt az adónemet. A 18. századi forrásokban rendre „s. v. sertés" (Sus vagy Setosus Vulgaris) terminológia fordul elő, ami általánosságban a „közönséges disznó" vagy sertés" - egyszerű minősítéssel hozható kapcsolatba, ellentétben azzal, amikor konkrétan „öreg sertés"-ről, a süldők és malacok öreg sertésszámba vételről történik említés a legelőhasználat kapcsán. Hogy nem kifejezetten a sertéstartással áll kapcsolatban a „szemet" jelző, megerősíti a kerekgedeiek példája, akik „szemet vetés"-ért, közönséges vetés után fizettek adót. Tehát, a „szemet" közismert, közönséges adónemnek bizonyul, amely lehetett sertéshez kapcsolódó pénz, maga a sertés haszonállat, de földhasználattal kapcsolatos vetésterület is. A beszolgáltatott jószág a paraszti gazdaságok állattartására utal. Általában tyúkot (Slepky), csirkét (Kurantze, Kure), kappant (Kopuny), ludat (Hus), tojást (Wagcza), s a fontos tejterméket, főzött vajat (Masla topene) szolgáltatták be a földesúr konyhájára. Az ajándékozás rendszerint fontosabb naptári eseményekhez, ünnepekhez kötődtek az úrbérrendezés előtt. Pálfalán a földesúri beszolgáltatások kapcsán jegyezték meg, hogy Patay Kristóf földesúrnak minden egésztelkes jobbágy „az három sátoros ünnepekre, és aratásra, egy Csirkét, avagy annyi erő tojást szokot adni."

6

8 A körösiek arról beszéltek, hogy az uraságnak adnak ajándékba „egy Tyúkot, mellyet Szent Mihály Tyukának neveznek."

6

9 Pelsőcardón az úrbéres szolgáltatások, konyhára való ajándékok között említették, hogy Jakab László földesúr részén lévő jobbágy egy „Egész ház helytül Esztendőnként adózik 24. Rftot, és egy véka aszú szilvá

t, a' midőn szilva terem."

7

0 Az úrbérrendezés előtt rendszerint borjút (tela) is ajándékoztak a földesúrnak Karácsony ünnepére. Hasonlóképpen vadat is. A madarászat elterjedt szokás volt. Százával vadászták a fenyőmadarat (fenyőrigó vagy más néven fenyves madár, a szláv neve egyszerűen madár, Ptaka).

7

] Az értékesebb, nagyobb testű, díszes tollazatú császár65 Oppidum Rima=Szécs. OLHTLC 3010. 93 c. 146. sz. 66 Possessio Serke. O HTL C 3010. 93 c. 159. sz. 67 A sertéstenyésztéssel foglalkozó néprajzi monográfia sem tartalmaz erre vonatkozóan adatokat. L. Szabadfalvi 1991. 68 Possessio Pálfala. C 3009. 92 c. 120. sz. 69 Possessio Kőrös. OL HTL C 3006. 89 c 89. sz. 70 Possessio Pelsücz-Ardó. OL HTL C. 71 A kistermetű, díszes madárka a veréblakúak rendjébe (Passeriformes), és a csonttollúfélék családjába (Bombycillidae) tartozó faj. 604