Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - DÉNES GYÖRGY: A bolgárok hódításai és telepítései a Kárpát-medencében a magyar honfoglalás előtt

akikkel azután egyesülve önálló bolgár államot hoztak létre. Az előbolgárok utóbb fokozatosan átvették a szláv többség nyelvét. A két etnikum kultúrájának ötvözete, világnézetét tekintve pogány kultúra volt. A 9. század közepén a bolgárok és a Macedóniában élő szlávok változatlanul azonos nyelvet beszéltek, de kultúrájuk, lojális kötődésük élesen különbözött. A macedóniai szlávok, legalábbis a többségük bizonyosan, magukat bizáncinak valló, hívő bizánci keresztények, a Bizánctól független, önálló államot alkotó bolgárok viszont pogányok voltak. Malamir utóda, Preszian kán (836-852) figyelme Macedónia felé fordult. Uralkodása elején történt, hogy ő a bolgár hadsereg zömével behatolt a Bizánci Birodalomba „kalandozásra" Macedónián át Thesszaloniké felé, valószínűleg a következő évek hódítási terveinek lehetőségeit is mérlegelendő. A Krum kán által 811-ben Bulgária északi határára, valószínűleg nem távol a Duna deltatorkolatától, a folyam túlpartjára áttelepített 10-12 ezer bizánci, többségében macedóniai családnak egy azonos körzetben élő nagyobb csoportja ekkor úgy határozott, hogy megkísérel a bolgár hadak távollétében a fogságból kitörni, és hazatérni a Bizánci Birodalomba. Egy vezetőjüknek sikerült is megszökni, és valahogy eljutni Konstantinápolyba, ahol ígéretet kapott a császártól, hogy az bizánci hajókat küld értük. A bolgárok fölfigyeltek a készülődésre, és mivel a hadsereg zöme távol volt, a kitörni készülőkkel szemben az ungrok segítségét kérték, hiszen a 25 évvel korábban áttelepített férfiak, akik akkor fiatal katonák voltak, még mindig alkalmasak voltak a harcra, és közben felnőtt egy újabb, fegyverfogásra érett generáció is. Annak a kornak a fegyvereit, a kardot és lándzsát a falusi kovácsok is el tudták készíteni, tehát a kitörni készülőknek fegyvereik is voltak. Mire a bizánci hajók befutottak, az indulásra készülőkkel szemben állt a bolgárok és a segítségükre érkezett ungrok serege. A kitörni készülők Istenhez és a szentekhez imádkozva (!) kétszer is harcba bocsátkoztak velük. „Es megfutamodott a pogány nép, a makedonok üldözték őket." - írja a már idézett 10. századi bizánci krónika.

4

5 Azután a bizánci hajókra szálltak, és 25 év után visszatértek hazájukba, a Bizánci Birodalomba, szülőföldjükre Macedóniába. A kitörési harcban tehát a macedóniai keresztény szlávok harcolták ki a szabadságukat az akkor még pogány bolgárokkal és magyarokkal szemben. Egyébként ez volt az akkor még etelközi magyarság első kapcsolatfelvétele a bolgárokkal, akiket ők akkor és még a 10. században is, az előbolgárok onogundur nevéből képzett népnévvel nándor-óknak neveztek.

4

6 A következő években, kihasználva, hogy Bizánc haderőit lekötötte Kis-Azsiában az arabok elleni harc, a bolgároknak sikerült Preszian vezetésével, ismételt hadjáratokkal Bizánctól megszerezniük egész Közép-Macedóniát és Dél-Macedónia egy részét is, de ez utóbbinak nagyobb része, az Egei-tenger partvidéke Thesszalonikével a bizánciak kézen maradt.

4

7 A bolgár történetírók szerint a macedóniai szláv törzsek elégedetlenek voltak a bizánci uralommal, és inkább Bulgáriához, rokonaikhoz kívántak tartozni.

4" Ezek szerint Macedónia szláv népessége szívesen fogadta volna a megszálló bolgárokat. A valóság azonban valószínűleg nem ilyen egysíkú. Ha a macedóniai szlávok valóban egyesülni kívántak volna a bolgárokkal, ezt néhány évvel korábban, amikor Bizánc még nehezebb helyzetben volt, katonai beavatkozás nélkül is elérhették volna. 45 Moravcsik 1984. 56. 46 Kiss 1978. 101.,Györffy 1990.65. 47 Koszev-Hrisztov-Angelov 1971. 19. 48 Koszev-Hrisztov-Angelov 1971. 19. 59