Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - KAJÁN IMRE: A Soroksári Duna-ág elzárása és az 1876. évi árvíz
hogy az ügyben hallgassák meg Fegyveres Adám Pest megyei főmérnököt is. A főváros műszaki közegei részéről Mihalik nyilatkozott először, óriási károkat helyezve kilátásba a zárgát megnyitása esetére. 1876. március 7-én (tehát akkor, amikor a víz még mindig emelkedett) Iványi Mihály és Blum budai polgárok megjelentek a fővárosi árvízbizottság előtt, és a szakértői bizottság tagjait hozzá nem értéssel vádolták. Állították, hogy Wohlfahrt és Mihalik 1870-72-ben még a Duna-ág elzárása ellen foglalt állást. Egy különleges vád is elhangzott részükről: a két mérnök csupán állásféltésből írta alá a szakértői bizottság állásfoglalását. (A Pesti Napló erre külön felhívást intézett az érintettekhez, hogy a nyilvánosság előtt tisztázzák nézeteiket, mire ők írásban tettek nyilatkozatot a szabályozás helyes volta mellett.) Ráth főpolgármester is elutasította a mérnöki hivatalt ért vádakat és megerősítette a korábbi határozatot. Fegyveres Adám is március 7-én este nyilatkozott, véleményét 25 éves Duna-szabályozási tapasztalataival indokolva. Elmondta, hogy a Duna vízállásairól igen becses jegyzetei vannak, hiszen bátyja, Fegyveres Ferenc már 1819 óta jegyezte a vizszinteket, ő pedig 1850-től folytatta ezt. Be is mutatta ezeket és árvízi térképeit a bizottságnak. Iványi Mihály, a budaiak szószólója nem nyugodott bele kérésük elutasításába: írásbeli ellennyilatkozatot nyújtott be, amelyben cáfolni igyekezett Wohlfahrt és Mihalik Ráth főpolgármester előtt tett nyilatkozatát. Beadványa semmi új elemet nem tartalmazott a kérdésben, így csak hírt közöltek róla a lapok. A fő kérdés mellé ekkor egy újabb csatlakozott: a déli vasúti híd építésének módja. A főváros közgyűlésén Weisz tanácsnok felvetette, hogy a Kelenföldön épülő hídra vezető töltés a jelenlegi Duna-mederben keresztben áll majd. Ez nagyobb árvizekkor akadályozni fogja a jég és a víz elvonulását. Kérdésére Kammermayer Károly polgármester meglehetősen szerencsétlenül válaszolt: csak az árvíz után lehet leszűrni a tapasztalatokat, és lehet intézkedni a kérdésben. Válaszát ugyanis a szabályozás ellenzői rögtön felhasználták hangsúlyozván, hogy a hídhoz vezető vasúti töltés terve sem átgondolt; lábakon álló rávezetést, gyakorlatilag a híd meghosszabbítását követelték. Ez újra felszította a türelmetlen indulatokat. Előbb Medrey Zsiga aláírásával közölt a Pesti Napló ellenvéleményt a Duna-szabályozásról (március 11.), majd Orbay Dénes, Pest megye tiszteletbeli főmérnöke levelét jelentette meg, amely szerint a Soroksári Duna-ág a víz egyenes levezető iránya, így az elzárás eleve helytelen volt. A zárgát megnyitásával kapcsolatban Orbay azt állította, hogy az tartósan 2-3'-baI (60-90 cm-rel) csökkentené Budapesten a vízszintet. Ráth főpolgármesterhez naponta névtelen levelek tucatja érkezett, fenyegetőzve és a Soroksári elzárás megnyitását követelve. A sajtótudósitások szerint a leveleket németül írták, magyar káromkodásokkal fűszerezve: szidnak bennük mindenkit, kiváltképp a mérnököket. 1876. március 14-én az árvíz elöntötte budai részeken falragaszok jelentek meg, amelyek arra szólítottak fel, hogy március 15-én a Lánchídfőnél lévő Orosz-féle sörcsarnokban gyűljenek össze és követeljék a Soroksári Duna-ág megnyitását. Az egybegyűltek megmozdulását az említett időpontban Iványi Mihály és Papp Tivadar vezették - volna. Megjelent ugyanis a gyűlésen Thaisz Elek fővárosi rendőrfőkapitány, aki arra hivatkozva, hogy csak hivatalos helyen, előre bejelentett tömeggyűlés engedélyezhető, az ülést feloszlatta. Iványiék a fejleményekbe nem nyugodván bele rögtön kérvényt írtak és adtak át Thaisznak, másnapra híva össze a tiltakozókat. (Időközben elterjedt a hír, hogy az 1876. évihez hasonló magasságot elért 1775. évi árvíz 90 napig tartott. A rémhír - mert az volt - már jellemzően nem az árvíz rendkívüli magasságával, hanem tartósságával keltett rémületet. 575
