Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - FRISNYÁK SÁNDOR: A Börzsöny-vidék tájhasználata a 18-19. században
3. ábra. Bernecebaráti és környéke tájhasználata a 18. század végén Jelmagyarázat: 1 = szántó, rét. legelő, 2 = nedves rét, 3 = szőlő, 4 = erdő, 5 = belsőség (a település épített környezete), 6 = vízimalom Az 1:28.800-as méretarányú katonai térképeken a szántó, rét és legelő területeket nem különítették el, így az egyes művelési ágak topográfiai sajátosságait egyéb kartográfiai források és terepvizsgálataink alapján igyekszünk összefoglalóan jellemezni. A Börzsöny központi, 80%-ban 750 m-nél magasabb területeinek gazdasági potenciálját az erdőborítottság adja. A Központi-Börzsönyt övező 122-661 m magas peremhegységek és a 150-350 m tengerszint feletti magasságú kis- és félmedencék (Márianosztra, Kóspallag és Szokolya a Király-réttel), továbbá a Duna- és Ipoly teraszos völgyei a különböző típusú mezőgazdasági tájhasználat lehetőségeit biztosítják. 5 A hegység legmagasabb részeit a montán és szubmontán bükkösök, a peremhegységi-övezetben északon a bükkösök, máshol a gyertyános tölgyesek uralják. A kismedencéket és a legalacsonyabb hegységi régió eredeti növényzetét a cseres-tölgyes erdőségek, a tájhatárt jelentő Ipoly és Duna ártereit a puhafás (fűz-éger-nyár) és keményfás (szil-kőris-tölgy) ligeterdők képezték. 6 Az emberi beavatkozások, az antropogén ökológiai változások a Központi-Börzsöny erdőtömbjét övező területeken történtek. A peremhegység és előtér-övezetének erdőségei már a középkorban feldarabolódtak. A 18-19. században a mezőgazdasági terek: az irtásrétek, szántóföldek és legelők térhódításával az erdőállomány tovább csökkent, a hagyományos erdőélést (-használatot) felváltotta a tervszerű erdőgazdálkodás. A telepített fajok megváltoztatták az erdőségek összetételét, a peremtájakon a 19/20. század fordulójára a kultúr- és félkultúr-erdőségek váltak uralkodóvá. A Központi-Börzsöny és a peremhegységek erdőségei a környékbeli települések számára az erdőélés (a 19. században már a tervszerű erdőgazdálkodás) színterei voltak. Az erdőhasználat kezdetektől fogva szervesen beépült a parasztság ciklikus gazdálkodási rendszerébe. 5 Dövényi 2010. 665-666.671. 6 Somogyi 2006. 9-40. 533