Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - MIZSER LAJOS: Helynévmagyarázatok Dél-Borsodban

Helynévmagyarázatok Dél-Borsodban MIZSER LAJOS Viga Gyulával Borsod-Abaúj-Zemplén megye földrajzi neveinek összegyűjtése kapcsán ismerkedtem meg 1979-ben. Azóta ez az ismeretség barátsággá, meghitt munkatársi kapcsolattá vált. Halmaj, Kisgéres, Nagytárkány, Ónod, Szendrő monográfiájának megírásában is közösen vettünk részt. Emlékezve a kezdetekre, most a Mezőkövesdi járás szorgalmas pedagógusai által 1979-ben gyűjtött, majd egy évvel később általam ellenőrzött 22 helység 33 földrajzi nevének magyarázatával foglalkozom. Hadd köszöntsem ezzel is kedves barátomat életének ezen nevezetes évfordulóján! Ahol az adatközlők megjegyzéseket tettek, ezeket idézőjelben hozom. Ablakos-kő: Ablakos-kő: „kaptárkő a Karud-tetőn" (Kies), Ablakos-kő-völgy „ebben van két kaptárkő, melyen ablakok vannak" (Tibolddaróc). A kaptárköveken levő bevágások (szaknyelven: fülkék) távolról ablakoknak látszanak, tulajdonképpen vakablakok. A Bükkben még több helyen is ismert az Ablakos-kő elnevezés. Abrahámka: Abrahámka „domboldali szőlő" (Bogács), 1568: Abranka, 1864: Abrahámka. Az eredeti formája Abránka volt, amely nem más, mint az Ábrahám személynév magyarosodott formájának a becézett alakja. Egy 1404. évi oklevélben olvashatunk egy Ábrahámi Gergely nevü bogácsi birtokosról, 1439-ben Abrami Miklós homo regiusról. Valószínűleg az egyikük a névadó. A régi Ábrám-Ábrány formát találjuk Bükkábrány nevében is. A területet hajdanában egy Abránka-Abrahámka nevű ember birtokolta. A becézett forma inkább az utódra utal. Akol-lápa: Akol-lápa „a Csákánytetőtől a Hór-völgyig húzódó lápa" (Cserépfalu). A néphagyomány szerint aklok álltak itt. Ez igaz is lehet, hiszen a faluban a 16. század elejétől a 19. század végéig jelentékeny juhtenyésztés volt (még báránydézsmát is adtak). Ezt igazolja még a község déli részén volt Juhúsztató elnevezés is. Mivel az Akol-lápa a falutól messzire esik, a név külterjességre utal. Állás: 1864-ben Nagy állás: belterület, ma már nincs meg: „fedett kőépület, pajta volt, ahol a lovaskocsik megpihentek, megetették a lovakat" (Bükkábrány), 1864: Csontos állás (Szentistván), Nagyállás: „a Kőkocsma melletti nagy szín, a fuvarosok itt álltak meg" (Mezőnyárád). A többjelentésű állás szónak itt csakis 'csárda, fogadó, postaállomás melletti nyitott építmény a vendégek, szekeresek lovai számára' volt a jelentése. Az ország más területein is előforduló megnevezés. Batuz: Batuz (Szentistván), Alsó-Batúz „sík, szántó", Felső-Batúz „lankás szántó" (Tard). Nem összefüggő terület, a két falu nem szomszédos. 1396-ban olvashatunk egy Batizere nevű mocsaras területről Montaj határában. A Batiz ere nyilván Tardon eredt, és csörgedezett le a montaji, szentistváni határba. A patakról kapta a nevét mindkét község területén fekvő rész. A Batiz szabályos hangváltozással, labializációval lett Batuz. Ez személynévi eredetű (nyilván az ő területén folyt a patak), amit még alátámaszt a birtokos jelzős szerkezet is. Búszer: Búszer alja „mélyföld", Búszer-malom, Búszer-patak, Tizedes Búszer (Bükkábrány). A terület, mely a községegyesítés (Alsóábrány + Felsőábrány > Bükk510