Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - BARNA GÁBOR: A szolnoki Katolikus Elet című újság rózsafüzéres hírei
ruhákkal és tárgyakkal (főleg az adományozókra utaló szimbolikus kifejező eszközökkel: lobogókkal) támogassák. Lényegesnek tűnik az a körülmény, hogy ferences templomokról van szó: Máriaradna, a szolnokiaknak évszázados, hagyományos kegyhelye, Mátraverebély, a 18. században Szolnokot és környékét is magához vonzó, ám a 20. században éppen a Trianon miatt elszakított Máriaradnát kiváltó és pótló kegyhely, és Máriagyüd. Mindhárom ferences kegyhely. A ferences kötődés egyfajta biztonságérzést, otthonosság érzést és érzelmi kötődést vitt zarándokútjukba, hiszen nem egyszer olyan ferences szerzetesekkel is találkoztak útjuk során, akik szolgáltak Szolnokon, az ottani rendházban is. A máriagyűdi beszámolók éppen azt emelték ki, hogy a szolnoki zarándokokat visszaütjük során, amikor Pécs városát meglátogatták, ismerős ferences atyák kalauzolták. Ez a virtuális közösség is rétegzett volt azonban. Először is a szolnoki ferences plébánia, majd Szolnok város katolikus közönsége, a rózsafüzér társulatok és rajtuk keresztül a domonkos lelki közösség, a magyar egyház és a világegyház szintjeit érezhette a korabeli újságolvasó. A hírekből természetesen a ferences plébánia és rendház, valamint a ferences rend működése kapott legnagyobb nyilvánosságot. Véleményünk szerint ez a kolduló rendi, ferences szellemiség, azaz az anima Franciscana jellemzői a fenntartás nélküli Krisztus-követés, az áldozatos felebaráti szeretet és az apostolkodás 5 3 volt, amely a másutt erősen befelé forduló, a világi szerepvállalástól többnyire elzárkózó rózsafüzéres imaegyletet Szolnokon erősen a karitatív munka felé fordította. Szolnokon éppúgy, mint másutt - s ez is kiderült az újságolvasók számára - a legnagyobb létszámú hitbuzgalmi egyesület az Elő Rózsafüzér Egyesület volt. A karitatív munkában megmutatkozó arányuk azonban azt mutatja, hogy anyagi erejük nem állt arányban létszámuk nagyságával. Ebből arra lehet következtetni, hogy a rózsafüzér társulatban a társadalom középső és alsóbb rétegeihez tartozó egyének vettek részt. Ám épp számbeli nagyságuk miatt anyagi szerepvállalásuk mégis nélkülözhetetlen volt. Csoport-tudatukat bizonyára erősítette az iskola igazgatójának köszönő levele, amelyet a vizsgált másfél évtized alatt kétszer is közölt az újság. Az ilyen típusú hírek nyilván a rózsafüzéresek megítélését, helyét és szerepét a szolnoki katolikus közösségen belül megfelelően magas szinten rögzítették. A híranyagnak csupán töredék százaléka foglalkozott a Szolnok környéki települések vallási életével. Ez azonban már halvány jelzése lehet annak, hogy a ferences plébánia vezetői is érezhették: Szolnok regionális szerepkör betöltésére készül, amelyre adminisztratív központ szerepe és aktív, a ferencesekre alapozott katolikus hitéletejogosította fel. 5 4 53 Balanyi 1930. 54 Szolnok város plébániájának, a ferences rendháznak, s a különböző tipusú vallásos egyesületeknek a történetéről átfogó feldolgozások nem születtek. A régebbi és a legutóbbi összefoglalók a vallásos társulatokat, köztük a hitbuzgalmi egyesületek meg sem említik. Nincs utalás a felekezeti sajtóra, így az áttekintett Katolikus Életre vonatkozóan sem. Scheftschik 1933., Szabó-Szabó 1989. 275-278. 508
