Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - UJVÁRY ZOLTÁN: Két adoma irodalmi feldolgozása

Két adoma irodalmi feldolgozása UJVÁRY ZOLTÁN Mátyás király lencséje A lencse-adoma a Mátyás király köré fonódó hagyománykörbe tartozik. Népinek tekinthető első változatai közé tartozik a Dugonics András gyűjteményének a Vérré válik, mint barátban a lencse szólásmondás magyarázata. Az anekdota különböző változatban napjainkig ismeretes a folklórban. Számos anekdotagyűjteményben előfordul. Vas Gereben 19. század közepén megjelent kötetében (Nevessünk, 1856. 248.) olvassuk: „Lencsét ettek a barátok; ebéd után nagyot nyújtózkodott az egyik barát, s fölkiálta: vere valet (valóban jól esett). Ezt meghallá az inas, azt gondolta, hogy a barát azt mondja, hogy vérré vált benne a lencse." Pósa Lajos (1850-1914) költeményében a lencse-evés teljesen új változatban jelenik meg. A témát a költő szintén Mátyás királyhoz kapcsolja. A lencse mint fő motívum megmarad, de nem a barátok eszik a lencsét, hanem Mátyás király. A költői fantázia a mese világába visz. Ez a mesevilág egy erdélyi mondához kapcsolódik. Ez Pósa költeményének folklór forrása. A nagy erdélyi tudós, Orbán Balázs és Boros Vilmos feldolgozása után elmondjuk (Mátyás király életéből adomák. Karezag, 1895. 59-62.). A történet hőse Venetur. Mátyás király álruhában Erdélybe, a Székelyföldre is ellátogatott. Háromszéken egy kurta szegény nemeshez tért be. Venetur volt a neve. Az éppen lencsét evett. A gazda a vendéget az asztalhoz hívta, megkínálta lencse ebéddel. Bort hozatott. Mentéjét vitette cserébe a kocsmárosnak. A vendég - aki deáknak mondta magát - meghívta a vendéglátóját Budára, a várba. Venetur idő multával megjelent Budán. A strázsák már tudtak az érkezésekor. Bevezették a deákhoz. Az szívélyesen fogadta. Érdeklődtek egymás hogylétéről, amikor egy lakáj jelenti: „felséges uram, kész az ebéd." Venetur megdöbbenve tudta meg, hogy a deák a király. Asztalhoz ültek, ettek, ittak. Az ebéd végén egy szolga nagy tálat hozott. Tele volt arannyal. „Ez a tied. Ez a lencséért van." És még meg is „trágyázta", mint a székely a lencsét. Drágaköveket, gyémántot és smaragdot hintett rá a király. Venetur mentéket is kapott ajándékba. A „sok drágaságtól görnyedten távozott." Pósa Lajos költeménye a mondai történetnek megfelelően Székelyföldre viszi az olvasót és nyomban rátér a fő motívumra: Székelyföldön történt, de nem Marosszéken, Sem pedig Csíkszéken, hanem Háromszéken. Ebédel Venetúr, lencse ám az ebéd, Beszélget magában, duruzsoló beszéd. Lencse, borsó, kása mind Isten áldása. Egy kis fűstölt kolbász, de jó volna rája! Több nap ám, mint kolbász ... mostoha szerencse ... Kolbász nélkül is jó székelynek a lencse. 498