Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - KISBÁN ESZTER: Rácz Zsuzsanna könyvecskéje korabeli körképben

másrészt pedig nem egy hirtelen, rendkívüli éhínség kapcsán kialakult, addig sosem látott „reklámhadjárat" vitte el a falvakba, szántókra. A burgonya bevezetése Közép-Európában A burgonya Amerikából érkezett a 16. században Európába, nyugatról kelet felé haladt a kontinensen. Pályafutása jól feldolgozott közvetlen szomszédságunkban, a német-osztrák térségben. Növénytani ritkaságként kezdte botanikus kertekben, nem ették, használták orvosságként olykor. Az ismerkedés következő szakaszában kertekben termesztették, gumóit már ették. Különlegességként, csemegeként a 16-17. században mozaikszerűen felbukkant a mai Németországban már sokfelé. A fordulót jelentő változás a nyugatról kelet felé húzódó Német-középhegység két szélén a legkorábbi, ahol először került szántóföldi termesztésbe egy-egy kistérségben: a szászországi Vogtland (Plauen városka környéke) falvaiban, nyugaton pedig Pfalzban az 1680-1700 közötti évtizedekben. Rendszeres müvelése, néptáplálék szerepe e középhegységi táj vidékein terjeszkedett azután leggyorsabban. A birodalom óriási területét tekintve a beillesztés hosszan elhúzódott. A kezdetektől érvényes még, hogy jellemzően a magasabb társadalmi rétegek luxusételeként jelenik meg, mielőtt ugyanabban a körzetben néptáplálékká válna.

5 Kortárs szakemberek szemében a burgonyatermesztés az 1730-1740 időszakra a fejlett, korszerű mezőgazdaság egyik jellemzője. Amikor a szász közgazdász G. H. Zincke mezőgazdasági lexikona a szántóföldi termesztéssel foglalkozik (1731), nagy gazdaságok tekintélyes táblákat ültetnek be vele, népes háztartásukban a burgonya a cselédek kosztjának dicsért kiegészítője. Nagyság szerint válogatva kerültek a gumók konyhára, eladásra, ültetésre.

4 Az enciklopédia-alapító, nagy rálátással rendelkező berlini szerző, J. G. Krünitz, 180 oldalt szánt a burgonya címszavaknak. Bevezetésül 1785-ben azt mondja, hogy a növény 50-60 éve [1725-1735] olyannyira meghonosodott Németországban, mintha nem is jövevény lenne. Rendkívül bő hozamával és sokféle hasznával termesztése egész országrészeket fellendített, fontos a gazdaságban és háztartásban, nem más élelmiszerek helyettesítője csupán a szűk időkben. Olyan változatosan elkészíthető, mint alig más élelmiszer; jól szolgál a fizikai munkában, szegények menedéke ínség és drágaság idején, ugyanakkor a jómódúak-előkelők is becsülik, némely felesleges költséges ételüknél jobbnak bizonyul. ír a burgonyaételek fajtáiról is számos recepttel.

5 A visszavonhatatlan áttörés első határvonalát szorosan 1740 körűire teszi a korabeli szakirodalom és a forrásfeltáró gazdaságtörténet egyaránt. A második küszöb, a lemaradóké, az 1770-71. évek súlyos gabonaínsége-éhínsége. Igy az 1814-17. évek gabonahiánya ott már nem okozott különös nehézséget.

6 Ausztria későbben kezdett a burgonyával ismerkedni. A bennünket legközelebbről érintő Alsó-Ausztriában nem a bécsi medencében, hanem a dimbes-dombos, erdős és szőlőművelő északi körzetekben, valamint az Alpokalján jelent meg először, elsőként a nyugati sarokban (Waldviertel, Weinviertel) kezdett megkapaszkodni az 1740-es években. Az a Johann Wiegand mezőgazdasági birtokfelügyelő, aki munkáinak fordítása révén 3 Denecke (történeti geográfus) 1976. térképekkel, Wiegelmann 1967. 75-111., 1992., 2006. 282-293., TeutebergWiegelmann 1986. 92-134. 4 Zincke 1731. 587. Erd-Birn. 5 Krünitz 1785. 232-233. A burgonya (Kartoffel) címszavak 232^113. 6 TeutebergWiegelmann 1986. 467