Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - VERES LÁSZLÓ: Comenius Janua Linguae Latinae Reserata Aurea... című munkája magyar nyelvű fordításának néprajzi vonatkozásai

rik egy lábszárékesítő kellék volt „száron függő selyem rósák, térd kötő". A tzipellések, vagyis cipők a nyugat-európai divat térhódításának bizonyítékai. Szilágyi leírásában a cipő valószínűleg összekeveredett a vargák termékével, a saruval, mert a körülhatárolás szerint ez a lábbeli kéttalpas és szíjas volt. A pantofélyek „tzafrangos tzipellések" voltak, a patsmagok pedig fatalpú papucsok" [XLVII. 512-514.]. Comenius a ruházati ipar legfontosabb mesterségének a bőrösöket tartotta legalábbis a leírások terjedelmét figyelembe véve. A fordítás alapján Szilágyi a szíjgyártókat tartja a bőrkikészítés mestereinek, akik „hamvas lúggal (tsávában)" készítik ki a bőröket. Tőlük a varga, avagy a „tzipellős tsinálo, avagy saru mives tzipelléseket (láb öltözőket) a' mértékhez (kaptához) árral, sörtével, és szurkos fonallal a' varga mihelyben tsinál". A leírás logikus, ugyanakkor ellentmond jelenlegi ismereteinknek, mely szerint a varga bőrkikészítő is volt. Saját magának készítette ki a bőrt cseres eljárással és a bőrből lábbeliket gyártott, de nem cipőket, hanem sarukat, bocskorokat. A bőripar mesterségeinek bemutatásakor a vargákat a szűcsök és a süveggyártók követik. A felsorolásban csak annyi magyarázat található, hogy a szűcsök ködmönöket készítenek. Szilágyi a bőripar fontos mesterségének tartja az „irha tsináló"-kat, akik véleménye szerint egyrészt erszénygyártók is voltak, másrészt pedig ők voltak a legfőbb bőripari szakma, a tímárság képviselői. Az irhagyártó „irhakat (nyújt) ád elő: de mind ezek meg-utalásábol (meg-vetésből) timar nevet hallanak" [XLVI. 505-508.]. Comenius latin nyelvkönyvében szervesen összekapcsolódik a lakóház és az építkezéssel, berendezéssel kapcsolatos mesterségek bemutatása. A kőművesmesterség Szilágyi fordításában a kőbányászattal, a kőfaragással és a kőfalrakással foglalkozó iparost jelent. Az építőipar másik fontos mestersége, az ács szócikkének fordításában már fogalmi zavarok mutatkoznak. Szilágyinál ugyanis az ács helytelenül a bodnárral azonos. Azonban az ács tevékenységének leírása megfelel mai ismereteinknek, miszerint bárddal dolgozó, faragó famegmunkáló iparos, aki háztetőket és bútorokat, szökrényeket is készít. Szilágyi helytelenül az asztalosokkal azonosítja a szökrény készítőket. Nem veszi figyelembe, hogy a szökrényeket keményfából, bárdolással állították elő, az asztalos pedig alapvetően puhafával dolgozott fűrész és gyalut használva. Erről egyébként szépen és helyesen ír Szilágyi: az asztalos a termékét deszkából „kigyallya, egyeneséti, siméttya, tsirizzel avag' enyvel és hevederekkel edgyben ereszti, edgybe foglallya, és öszve enyvezi, gyalog fenő szurokkal (gyantával) bé keni"[XLVIII. 517-519, 523-527, 530.]. A háztartási eszközök készítésében Comenius szerint az egyik meghatározó mesterség képviselői a kovácsok voltak. A mesterség közismert általánosságokat magába foglaló bemutatása után Comenius a különféle vasipari mesterségeket mutatja be. Sajnos ebben, s következésképpen a fordításban is igen nagy a zűrzavar. A fürészkészítő a lakatossal, fegyvermívessel azonos. A csiszár, aki mai tudomásunk szerint kardkészítő volt, valamilyen reszelővel folytatott tevékenységet végez Szilágyi fordításában. A helyes rend a rézműves mesterségek bemutatásakor sem áll helyre, ahol az ágyúöntők, az ötvösök („ón kanna jártok"), órások, szekérgyártók, pintérek (kádárok), esztergályosok, felsorolása szerepel helytelenül egymás mellett, mivel ezeknek a mestereknek a többsége nem rezet használt alapanyagul. Különösen áll ez azokra „a'kik kötelet tekernek" [XKVIII. 531-533.]. E zavaros képpel szemben egyértelmű viszont a fazekasok tevékenységi körének bemutatása: ,,A' fazékas (fazékjártó, gerentsér) az agyagból (sikéres gyűrött sárból) fazékakat, tsuprokat, födőket, mázas kannákat (korsókat) és egyéb fazekasi vagy tserép edényeket formál" [XLVIII. 335.]. 463