Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - VERES LÁSZLÓ: Comenius Janua Linguae Latinae Reserata Aurea... című munkája magyar nyelvű fordításának néprajzi vonatkozásai
szlovákul, kézírással írták Comenius szövegének fordítását a latin és a magyar szöveg grafikai elrendezésének megfelelően. Az OSZK az immáron háromnyelvű mű hasonmás kiadását 2009-ben készíttette el. 5 Ennek a műnek a Szilágyi Benjámin István-féle fordítása nyújtott lehetőséget arra, hogy 17. század eleji néprajzi adalékokat kutassunk fel. A feldolgozás során a római számokkal jelölt levelecskékre és az arab számmal feltüntetett egységekre kapcsos zárójelben történik az utalás. Comenius művének bevezetőjében, Szilágyi fordításában a „be-menetelben" munkájának célkitűzéseit ekképpen fogalmazta meg: „...a széles világot kiadom: és az egész Deák nyelvet, vég nélkül való dogoknak gyakorlási által, mint edgy rövid jegyző könyvben, vagy kézben forgó kisded könyvetskében megmutatom" [I. 15.]. A nagy pedagógus két alapvető célt szolgált munkájával. A latin szavak és a grammatika magolása helyett a szavakat, a gondolatokat fogalmak, események bemutatásával, a mindennapi élet jelentős eseményeinek bemutatásával kapcsolta össze, a világ megismerésének emberi kíváncsiságból fakadó szándékát párosította a nyelvtanulással. Ennek során a diák nemcsak az alkalmazható nyelvet sajátította el, hanem fokról fokra haladva, élvezetes stílusban megfogalmazott, újdonság varázsával ható tényeket és összefüggéseket is megismert. A Janua linguae Latinae referata aurea... LXXII levelecskéböl, azaz fejezetből álló kisenciklopédia, amely a teremtéstől, a természet világától az ember tágabb és szűkebb környezetén át az állam és egyház, az oktatás és az erkölcs kérdésköréig minden lényeges témakört érintett, amely a 17. század eleji diákok hasznára válhatott. Comenius e szavakkal zárja munkája „ be-menetel"-ét: „Próbáld meg kérlek, forgasd által és tanuld meg ez edgy néhány leveletskéket. Ezt meg-tselekedvén föl nyilt szemes voltodat minden tisztességes tudományokra meg tapasztalod" [I. 17.]. E szándék magyar diákok közti valóra váltásában óriási szerepe volt a magyar fordítónak, Szilágyi Benjámin Istvánnak, aki a hiteles fordítás kritériumait érvényesítve azzal a lehetőséggel élt, hogy a tükörszavak helyett a köznyelvi elnevezéseket is használta, ahol pedig Comenius további példák és bizonyítékok felsorakoztatására inspirált, ott Szilágyi a mindennapi, a hétköznapi életből vett példákat. Ennek köszönhetően nemcsak a 17. századi magyar elnevezések jelennek meg előttünk, hanem a hétköznapi élet szituációi is. Jellemző példa erre az A' Kövekről szóló levelecskében a kaszakőnek „fénkő", a tűzkőnek kova elnevezéssel való kiegészítése, [IX. 85.] vagy annak a megjegyzésnek a beszúrása, hogy a morzsalékos mosókő is kő, amely a láb tisztítására szolgál [IX. 86.]. Az Emberről szóló levelecskében Comeniustól megtudhatjuk azt, hogy a csecsemők „böltsőkből avagy rengető teknőkből mennek járásra tanító karikán, forgó taligátskákra", míg Szilágyitól azt, hogy „szekeretskére", ami nyílván arra utal, hogy valamiféle kis szekérke szolgálhatott Magyarországon a kisgyermekeknek a járás elsajátításában [XX. 230.]. Az A' Füvekrül szóló fejezetben Comenius a fűszerek egy részét is a füvek közé sorolja és a külföldi fűszernövények felsorolása mellett lehetőséget ad a fordítónak az általa képviselt vidék fűszerféleségeinek felsorolására is. Igy Szilágyi kiegészítéséből megtudhatjuk, hogy a 17. század eleji magyar étkezési kultúrában a fíivek közé sorolt füszerféleségek a következők voltak: „fűmag (borsfíi), eb kapor (kapor), olasz kömény, mustár, sáfrány, keserű gyökér neme, borjú lab avagy Isten szakálla nevű fü, kömény, méh fü (baisam fü)" [XII. 132.]. A fűfélék közül „Jó szagú (illatozó) és koszorúkban valók", vagyis csokrok és hajkoszorúk készítésére alkalmasak voltak a „Majoránna, bár5 Varga 2009. 459
