Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - VOIGT VILMOS: Tetraptichon. A tizenkét ünnep és a négy Istenszülő tiszteletének fémikonjai

kis dombon (Golgota) áll a keresztfa. Tövénél egy kis üregben Ádám koponyája látható. Szemből nézve a kereszt baloldalán az Istenszülő és a másik Mária, a jobb oldalán az ifjú tanítvány, János, valamint Longinosz százados állnak. Felül két síró angyal között egy táblán a „Nem-kézzel-festett" Krisztus-arckép van. A peremre felül rá is írták: Nyerukotvorennij obraz. Az apró részeket egyébként még nagyítóval is alig látni, különösen a használat során megkopott példányokon. A hagyományból és a más ikonon kevésbé elmosódó betűkből tudjuk, mi kell, hogy szerepeljen a kupola mezején. Krisztus halálának napja tennészetesen a mozgó ünnep Nagypéntek. Négy Mária-ünnepet ábrázol az ez alatt levő, négy mezőre osztott tábla. Baloldalt alul Mária születése (Rozsgyeszh'o Bogomatyeri, szeptember 8.)

7 látható. Felül, egy nagy építményben Anna

8 ajándékot vesz át. Alul a megszületett Istenszülő, jobb oldalt, egy torony alatt Joakim látható. A következő képen (jobboldalt alul) a hároméves Máriát Joakim és Anna bemutatják a zsinagógában (Vvegyenyie do hram). A lépcsőkön lefelé jőve Zakariás főpap köszönti őket. Ez az ünnep november 2l-re esik. A baloldali felső mezőben az „Angyali Üdvözlet" (Blagovescsenyie) jelenete látható: Gábriel arkangyal továbbítja az üzenetet. Mária feje felett az égből kiinduló sugárkévében ott van a kiterjesztett szárnyú galamb, a Szentlélek. Ez az ünnep március 25-én van. A jobboldali felső (negyedik) kép „Krisztus születése" (Rozsgyesztm Hrisztovo)." Középen Mária és a bepólyált kisded. A három bölcs ajándékokat hoz. Balra alul egy öreg férfi áll a töprenkedve ülő József előtt. Jobbra a gyermek fürdetéséhez készülnek. Az ünnep napja december 25-e. Még ennél részletesebben is meg szokták magyarázni a végtére 3,5x3,5 centiméteres kis képecskéket. Például megkísérlik értelmezni, mire is gondolhat József, ki lehet az előtte álló kicsiny és sovány férfi? Most az ilyen részletező bemutatást terjedelmi okokból nem is folytathatjuk, és sokkal tömörebben kell bemutatnunk a következő részeket. A második kupolában az „Újszövetségi Szentháromság" (Troica novozavetnaja, másképp Otyecsesztvo) látható: középen egy kerek trónuson balról az Atya, jobbról a Fiú ül, köztük a világmindenség (glóbusz), felül a galamb formájú Szentlélek. A jelenetet egy fonott koszorú veszi körül, ezen kívül láthatók a kerubok, szeráfok, magasabb angyali rendek, és a négy evangelista jelképei. Az ide tartozó négy ünnep Krisztus földi életének eseményeire vonatkozik. A bal felső mezőben a „negyvenedik napra eső" templomi bemutatás jelenete látható: Szimeon pap kézen fogja a szülei és rokonai által a templomba hozott Jézust. Az ünnepnap (február 2.) neve „Találkozás" (Szretvenyie), és ez az O- és az Új Testamentum összekapcsolására vonatkozik. A jobb felső mezőben Jézusnak a Jordán vizében Keresztelő Szent János által történő megkeresztelése (Krescsenyie Goszpodnye) látható (január 6.). Az ünnep közhasznált pravoszláv neve „Bogojavlenyie" (akárcsak a görög Epifánia) arra utal, hogy itt mindhárom isteni személy megjelenik: a Fiú, az Úristen (Szabaot) és galamb képében a Szentháromság. A bal alsó mezőben az Úr „Színeváltozása" (Preobrazsenyie) látható (augusztus 6.). A jobb alsó mező a „Bevonulás Jeruzsálembe" (Vhod Goszpogyeny v Ieruszalim) - ez a Húsvét előtti vasárnap történik. A harmadik kupolában „A Kereszt Felmagasztalása" (Vozdvizsenyie Kreszta Goszpodnja) jelenetét látjuk. Ennek ünnepe szeptember 14. Jézus isteni dicsőségének 7 Az alábbiakban csak a „régi" kalendárium adatát említjük. Az új kalendáriumtól ez 14 nappal tér el. 8 Minthogy ismert bibliai személyekről van szó, ezeket nem mutatom be. Nem tüntetem fel a „szent" megjelöléseket, vagy a pravoszláv egyházban oly következetesen használt epitethonokat sem. 9 Itt is és a következőkben is az orosz egyházi ortográfia eltér(het) a köznyelvitől. Mi forrásaink (egyébként nem mindig egységes vagy következetes) írásmódját követtük. 418