Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - BARTHA ELEK: Vallásetnográfiai adatok az északkelet-magyarországi migráció néprajzához

a falun belüli hitéletben, mind a külső kapcsolatokban fontos változásokat hozott. A korábbi migráció a funkciók áthelyeződésével jelentősen csökkent, a templom használatba vételével a helyi katolikus és görög katolikus vallásgyakorlás nagymértékben helyben centralizálódott. Az eset nem egyedi, és tipikus modellje lehet a szakrális célú migráció funkcionális központok köré szerveződésének.

1

3 Búcsújáró helyek

1

4 A görög katolikus tér szakrális központjai között elsősorban a búcsújáró helyek fejtettek ki térformáló, ezzel együtt, ezen belül tájformáló hatást.

1

5 Migrációs útvonalak vezetnek ezekre a helyekre, amelyek átszövik, behálózzák a görög katolikusok által lakott terület egészét. Ez a migráció pedig egy állandó kapcsolatrendszert jelentett, amelynek révén a korábbi évszázadokban a lakóhelyükről jórészt nehezet elmozduló, zömében szegény sorsú görög katolikusság közvetlenül részese lehetett azonos hitű és szertartású társai közösségének. Mindez pedig a vallási életre erősen rányomta bélyegét, ami egy-egy kegyhely vonzáskörzetét igazi vallási régióvá, szakrális tájjá alakította. A görög katolikus búcsújárás említése során a 20. században a magyarországi hívek és a kérdéssel foglalkozó hazai kutatók többségének Máriapócs jut először eszébe, amely jelentőségénél fogva kiemelkedik a többi kegyhely közül. Valójában Máriapócs mellett Magyarországon számos görög katolikus zarándokhely működött, amelyek jó része a 20. századi békeszerződések következtében az utódállamokhoz került. Ezeket a búcsújáró helyeket a trianoni határok meghúzása előtt a román, ruszin, szlovák hívek mellett nagy számban keresték fel a vonzáskörzetükben élő magyar nemzetiségű görög katolikusok is. Máriapócs mellett a korábbi évszázadokban kialakult népszerű kegyhely az északkeleti térségben Berkenyéd (Jarabina, Szepes vm, ma Szlovákia), Litinye (Lutina, Sáros vm, ma Szlovákia), Laborcrév (Krásny Brod, Zemplén vm, ma Szlovákia), Klátóc Klokocsó (Klokocov, Ung vm, ma Szlovákia), Munkács-Csernekhegy (Mukacevo, Bereg vm, ma Ukrajna), Sajópálfalva (Borsod m.).

1

6 Ujabb, kistáji jelentőségű zarándokhelyek is létrejöttek csodák, csodás jelenések, látomások hatására (pl. Rakacaszend), néhány évtizedes virágzás után azonban ezek feledésbe merültek. Máriapócs ugyanakkor erőteljes fejlődésen ment keresztül, fokozatosan kiterjesztette vonzáskörzetét, és mára a legfontosabb görög katolikus zarándokhellyé vált. Saját kegyhelyei mellett a görög katolikus lakosság nagy számban kereste és keresi fel a lakóhelyének közelében lévő római katolikus búcsújáróhelyeket. Barna Gábor könyvében utal rá, hogy a 17-18. században létrejött búcsújáróhelyek közösek voltak mind a görög, mind a római rítust követő katolikusok számára.

1

7 Ilyen közös kegyhelyként említi egyebek között a görög katolikus Máriapócsot, Klátócot vagy Bikszádot. Említést tesz ugyanakkor arról is, hogy a lőcsei Mária-hegyi római katolikus kegyhelyen a múlt század közepén az „óhitűeknek" is volt kápolnája.

1

8 13 Az első helyszíni kutatásra még az 1980-as években került sor. Bartha 1989. 14 A görög katolikus búcsújáróhelyek gazdag szakirodalma alapján a kérdés monografikus feldolgozást igényel. Erre a jelenlegi keretek nem adnak lehetőséget. 15 A búcsújáró helyek szakrális térformáló erejéről 1. még: Tüskés 2000. A csíksomlyói kegyhely hasonló szerepéről 1. Mohay 2009. 16 Összefoglaló áttekintést nyújt Bálint-Barna 1994. 105. További irodalom lásd ott. 17 Bálint-Barna 1994. 105. 18 Bálint-Barna 1994. 105. 410