Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - L. JUHÁSZ ILONA: Erdélyi menekültek Kassán és környékén az első világháború idején (A korabeli sajtó tükrében)

Az éjszaka lázas munkáját egyszerre robbanások zaja zavarta meg, de csak percekre. Csakhamar megjött ugyanis az értesítés, hogy nincs semmi ok az aggodalomra, mert a robbantásokat a mi csapataink védekeztek, a melyre utasítást kaptak hogy a szurdoki szorosban levő műtárgyakat robbantsák föl. Reggeli hat óráig folyt a nagy csomagoló munka, a mikor alig négy-öt kilométerre Petrozsénytől előőrseink csatározásba bocsátkoztak az ellenséggel. Eleinte csak néhány puskalövés volt, de csakhamar sűrű puskaropogás hallatszott Livazén és Kimpumolului felől. Csakhamar meghozták két első sebesült katonáinkat is, a kik közül az egyik saját vigyázatlanságának a sebesültje, mert egyik híd felrobbantásánál sebesült meg. Ezeket a katonákat Nestor Kamii dr. orvos részesítette első segítségben s ö kötözte be azokat a sebesült hőseinket is, a kiknek az érkezését már nyolc órára jelezték. Ekkor már teljes volt az élet a petrozsényi pályaudvaron, a hol körülbelül óránkint indítottak 50-60 kocsiból álló tehervonatot a menekülők ezreivel. A lakosság tolongás nélkül foglalta el a helyét a kocsikon s hazafiakhoz illő megadással viselték a sorsot, a mely ilyen keményen sújtott le rájuk. Annyi bizonyos, hogy a kiürítés processzusa nyugodtan és rendben folyt le s teljes köszönetet érdemelnek az illető hatóságok. Felvidéki Újság 1916. szeptember 1. 2. A Kassai Székelytársaság Nem alszik. Résen áll s minden tekintetben ki akarja és ki fogja venni részét a nemzetvédő munkából. Földönfutóvá vált véreink megélhetése, társadalmi, - jóllehet ideiglenes - elhelyezkedése képezik egyik fő gondoskodása tárgyát a Társaságnak, melynek tagjai között igazán lelkes, önzetlen székelyek vannak. A Kassai Székely Társaság ez évben, február havában, 5 székely tanoncot helyezett el a Marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara megkeresésére, a múltban is több ízben vette oltalmába Erdélyből Kassára érkezett fiatalkorú székelyeket és ezt annál inkább is tehette, mert ebben kitűnő segítséget nyújtott a Társaságnak a Kassai Kath. Patronage Egyesület. Ajánlom e sorok írójának, méltassa figyelmére a Kassai Patronage Egyesület átiratát az „Erdélyi Képviselők Segítő Bizottságához", amely már több nappal ezelőtt, mielőtt a cikkíró aposztrofálta a Társaságot, indult útnak s amely átirat szerint a kassai Székely Társaság igenis részt kér, ha nem is vezérként, a honmentő munkából. Sajnos, anyagi erők hiányában inkább a közvélemény hazafias kialakításában vehet részt a K. Sz. Társaság, jóllehet - meg vagyunk győződve - ez is eléggé nem értékelhető kincs ma, midőn a nemzet összes erőinek kifejtéséről van szó. A Székely Társaság célja: a Székelyföld megismertetése, szeretetének fölkeltése, országos érdeklődés kialakítása Erdély veszedelmére s a székely ősi földjén megmaradásának és boldogulásának föltételeiről gazdasági és kulturális megbeszélések. E gondolatmenetbe tartozik: a székelyek kivándorlásának csökkentése, lehetőleg megszüntetése az ősi földről, s ha ez már nem lehetséges, legalább a hazának más területein való elhelyezése. Ezért foglalkoztunk székely véreink Kassán való elhelyezésével is. A Kassai Székely Társaság 6-ik éve áll fönn, ebből 2 esztendő esik a világháborúra és mégis ezalatt a rövid idő alatt igen életrevaló egyesületnek bizonyult. Védelmébe vette az Erdélyből Kassára került felnőtteket és fiatalkorúakat. Társadalmilag és anyagilag támogatta az arra rászorulókat, érdeklődőknek szívesen szolgálunk ez ügyben részletesebb felvilágosítással. Az egyesületnek ez irányú munkássága csendben, szerényen folyt le, mivelhogy a társaság tagjainak áldozatkészsége pótolja és pótolta az egyesület csaknem üres kasszáját: a háború tartalma alatt ugyanis tagdíjakat nem szedünk. Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredán, továbbá Tordán, három gyűlésen vettek részt önköltségükön a kasai kiküldöttek a „Székely Társaságok Országos Szövetségének" a közgyűlésein s mindhárom ízben vittek gondolatokat, - ott fel is szólaltak - melyek megtermékenyítették a lelkeket s küzdelemre, kitartásra tüzeltek. 1911. március 6-án, esti félhat órakor Kassa város közgyűlési termében óriási közönség jelenlétében: Erdély és a Székelység címen az egyik alelnök előadást tartott. Az előadás gondolatmenetét a 403