Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - Sz. TÓTH JUDIT: A pilisi szlovák falvak árucseréje

A pilisi szlovák falvak árucseréje Sz. TÓTH JUDIT A szlovák népességet a Pilis hegységbe a pálos rend telepítette be a 18. század elején, ipartelepítő szándékkal. Az alapanyag, a kő és a fa rendelkezésre állt, a telepesek - a Mátra, Bükk, Zempléni-hegység lakóihoz hasonlóan - iparosok, fuvarosok, favágók voltak.

1 Meszet, szenet égettek, erdőmunkával foglalkoztak. Szentléleken a 18. században üveghuta működött. Az egy tömbben fekvő hat falu - Piliscsév, Pilisszentlélek, Kesztölc, Pilisszentkereszt, Pilisszántó, Pilisszentlászló - lakossága táji csoportot alkot: azonos vidékről, Nyugat-Szlovákiából származik, római katolikus vallású. Nyelvjárása, népi kultúrája közel azonos, magát összetartozónak, pilisinek tekinti.

2 A szlovák lakosság etnikai zártsága viszonylag sokáig fennmaradt.

3 A földrajzilag is elzárt települések ugyanakkor igen intenzív kapcsolatot folytattak szűkebb és tágabb környezetükkel, hogy megélhetésüket biztosítsák. Amíg az észak-magyarországi telepes falvak életmódját, kereskedelmét, a táji munkamegosztásban betöltött szerepét a kutatások részletesen feltárták,

4 addig a Pilisből erre vonatkozó publikációk nincsenek. Jelen tanulmányomban három Pest megyei településsel, Pilisszántóval, Pilisszentkereszttel és Pilisszentlászlóval foglalkozom. Pilisszántón a mészégetés, Szentkereszten a mészégetés és famunka, a legmagasabban fekvő Szentlászlón az erdőmunka és a kőbányászat volt a jellemző tevékenységi forma. Természetföldrajzi adottságaik nem kedveztek a mezőgazdaságnak. A határ nagy része erdő volt, a földművelésre alkalmas területet folytonos erdőirtással növelték. A 20. század elejére kialakult birtokviszonyok, a környező hegyek lehetetlenné tették a terjeszkedést. Nagybirtokosok Pilisszántón voltak, Szentkereszt és Szentlászló kevés termőföldje a falusiaké, az erdőket a pilismaróti vallási közalapítvány birtokolta.

5 A lakosság többsége 1-3 holdas kisbirtokos, ami nem tartotta el a családokat. Megélhetésüket közvetve vagy közvetlenül a természet adta javak - az erdő, a fa, a kő, mészkő - feldolgozása, értékesítése és a fuvarozás biztosította, kiegészítve ipari és mezőgazdasági (idény)munkával. Gazdasági kapcsolataik Pilisvörösvár (Esztergom, Dorog), Óbuda, illetve a Szentendrei-sziget, (Alföld), Szentendre, Csillaghegy, Budapest irányába mutatnak. Falvaink kevés termőterülete miatt téeszesítés nem volt. Kereskedés mésszel A nyersanyagok közül az árucserében a kö és a fa volt a meghatározó. Ezek kitermelése, feldolgozása és értékesítése közvetlenül vagy közvetve a lakosság nagy részét 1 Viga 1984. 243. 2 Gyivicsán 2002. 242. Kesztölc (Kestúc), Piliscsév (Cív), Pilisszentlélek (Hute) Komárom-Esztergom megyéhez. Pilisszentkereszt (Mlynky), Pilisszántó (Santov) és Pilisszentlászló (Senváclav) Pest megyéhez tartozik. A szlovák népesség Pilisszentkereszten németekkel élt együtt, akik beolvadtak a szlovákságba. 3 Gyivicsán 2002. 242. 4 Viga 1990. 5 Galgóczy 1877. 87-96. Pilisszántó határa 2727 kh, ebből erdő 1152, Pilisszentkereszt 2884 kh-ból 2035, Pilisszentlászló 3039 kh határából 2457 kh az erdő. 358