Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - S. LACKOVITS EMŐKE: AZ árucsere jellemzői a Balaton-felvidéken
sek legyenek. 2 2 A fuvart általában pénzzel egyenlítették ki, kosarak után fizetve, azonban előfordult a ledolgozással való fizetés is. A szervezett árucsere alkalmak mellett virágzott a kis körzetekre épülő vándor-és házaló kereskedelem. Figyelmet érdemel a gazdaságoknak egyik legfontosabb bevételét jelentő, a mandulára és borra irányuló felvásárló kereskedelem. A szőlősgazdák helyi vagy környékbeli kocsmárosokkal álltak állandó kapcsolatban, de borkereskedők közvetítésével is értékesítették a bort. A Balaton déli oldaláról, a bakonyi falvakból, Fejér megyéből, sőt Stájerországból jöttek a vásárlók. Akiknek állandó vevőik nem voltak, azok kialkudott pénzösszegért a cenzárok (alkuszok) közvetítését vették igénybe. Ilyen cenzárok voltak Füredről Hekli József, Beleznay Antal, Niederecker Ferenc, Csopakról Kövesi Ferenc, Kővágóőrsről Nagy Vince, Köveskálról Kövesdy Károly, Fekete Gyula, így értékesítették a mandulát és a jó minőségű északi nádat is. Vándor terménykereskedők árulták Nemesvámosról a lencsét, Enyingről, Mezőszentgyörgyről, Lepsényből, Főkajárról a dinnyét, Tihanyból, Alsóőrsről, Szepezdről a halat, Ösküről, Várpalotáról a meszet, Cecéről, Balatonmária-telepről az őrölt piros paprikát, Szentgálról, Bakonybélből a fa mezőgazdasági eszközöket. Neves halárus volt a tihanyi Bercsik Lajos. A vándorkereskedők üres kocsival soha nem jártak, eladott terményeik helyett helyben olyasmit vásároltak, amely vidékükön hiánycikk volt. Vándorházalók voltak a „tikászok" (tojáskereskedők), az ócskások, a bőrösök és a balatonfüzfői tollasok. A füredi kádárok pedig a környék bortermelőitől a borkövet gyűjtötték össze. Említést érdemel még a cserekereskedelem, amely a Balaton-felvidék két meghatározó termékét, a bort és a halat jelentette, vagyis halat adtak borért és fordítva. Az utolsó révfülöpi révész, Nagy Lajos mondta el, hogy áruszállítással egybekötve halásztak is, amit délen értékesítettek, ahol pedig vadlibát szereztek be, amit az északi oldal vendéglősei vettek át tőlük. Az első világháború végéig rendszeresen megjelentek bosnyák kereskedők, nyakukban lógó tálcáról kínálva portékáikat (cérna, gomb, pertli, borotva, bicska, fésű, olló, tű). Mellettük jellegzetes alakjai voltak a térségnek a faluról-falura vándorló kézművesek, így a teknővájók, drótosok (hauzírok), ablakosok, üvegesek, köszörűsök, kosarasok. Levéltári adatokból ismert, hogy a 18. században még „gyócsosok" is jártak a térségben. 23 Az első világháborút követően megnőtt a száma itt is a sokféle vándor alaknak, akikről közelebbit nem nagyon tudtak meg a helybeliek. Vegyes társaság volt, híreket hoztak, többször távoli tájakról meséltek, zenéltek. Eleimet, szállást kaptak és továbbálltak. 24 Különös jelenség volt a vándor molnárlegény, a facér, aki szállásért, kosztért dolgozott, este pedig európai vándorlásainak élményeit osztotta meg érdeklődő falusi hallgatóságával. 2 5 A felvidéki drótosok, ablakosok 1920 után elmaradtak, szerepüket bádogosok vették át, akik közül vándorló módon űzte iparát egy mencshelyi mester. A táji munkamegosztásban a települések malmaik, takácsmestereik, sokféle iparosaik révén vették ki részüket. Ez a változatos ökológiai viszonyokkal rendelkező földrajzi kistájak együttese önellátó és árutermelő közösségeivel néprajzi értelemben nagytájat alkotott, lehetőséget nyújtva többféle megélhetési igény kielégítésére, állandó, rendszeres, lüktető árucsere kapcsolatokkal, egymás keresletét, kínálatát kielégítve, kiegészítve. 22 Viga 1984. 176-177. 23 S. Lackovits 1997. 527. 24 Lukács 1986. 123. 25 S. Lackovits 2010. 519. 355
