Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HÁLA JÓZSEF: Egy matyó menyecske Londonban Néhány ecsetvonás Torday Emil portréjához

Egy matyó menyecske Londonban Néhány ecsetvonás Torday Emil portréjához HÁLA JÓZSEF Torday Emil (1. kép), „a világ egyik legkiválóbb antropológusa" (Bronislaw Malinowski),

1 „a Kongó-medence feltárásának legsikeresebb úttörője" (Kubassek János),

2 akinek (leánya szerint) „a fekete földrész volt élete és halála egyaránt"

3 1875. június 22-én született Budapesten. Iskoláit hazánk fővárosában és Münchenben elvégezvén a Belga Bank (Banque de Belgue) budapesti fiókjának munkatársa lett, majd 1895-ben Belgiumban telepedett le, 1900-ig Brüsszelben dolgozott banki alkalmazottként. Földrajzi és néprajzi érdeklődésétől vezérelve a David Livingstone-t és Henry Morton Stanley-t, a két kiváló Afrika-utazót és -kutatót példaképének tartó fiatalember a belga kormány gyarmati hatóságainak tisztviselőjeként 1900-ban lépett először BelgaKongó (akkori hivatalos nevén Kongó Szabad Állam) földjére és hivatalai munkája mellett, szabad idejében 1904-ig nagy utazásokat tett a Kongó-medencében. Első tudományos eredményeként a Tanganyika-tó déli partján azonosította a Livingstone által térképre rajzolt Akalonga-fokot, alapos nyelv- és helyismeretre tett szert, valamint jó kapcsolatokat alakított ki a gyarmati hatóságokkal és a különféle törzsekkel. Ezzel jól megalapozta a következő (1905-1906. évi) utazását, amelyet egy kereskedelmi társaság (Compagnie du Kasai) megbízottjaként, valamint jelentős angol támogatással valósított meg és ekkor már figyelemre méltó néprajzi megfigyeléseket is tett. A harmadik, tudományos szempontból legjelentősebb kutatóútjára 1907 és 1909 között a londoni British Museum megbízásából, ennek és az angol Royal Anthropological Institute támogatását élvezve került sor. Útitársai Norman Hardy festőművész (hat hónapig) és Melville William Hilton Simpson antropológus (végig) voltak (3^4. kép). A jó néprajzkutató három alapvető erényével, a türelemmel, az emberismerettel és a tapintattal rendelkező, az emberséges, a „vadak" megértő és őszinte barátjává vált, a rátermett és tehetséges, a tizenöt (köztük nyolc afrikai) nyelvet beszélő kutatónak, később több nyugat-európai tudományos egyesület tagjának és tisztségviselőjének (hazájában eredményeit a Magyar Földrajzi Társaság levelező tagsággal, a Magyar Néprajzi Társaság pedig tiszteleti tagsággal ismerte el) „[...] utazásai abba az időbe esnek, amikor valósággal visszhangzott a világ a belgákra szórt vádaktól, hogy így-úgy rabszolgákként dolgoztatják és elevenen megnyúzzák a négert közép-afrikai birtokaikon. Honfitársunk fegyveres kíséret nélkül járta be három útján a Kongó-államot széltében-hosszában, bemerészkedett a legharciasabb hírben álló, sőt, merőben ismeretlen törzsek közé - valósággal a két front között folytatott békéltető tárgyalásokat háborúságban álló népek között - és a haja szála sem görbült meg."

4 1 Sárkány 1992. 84. 2 Kubassek 2006. 266. 3 Kubassek 2006. 271. 4 Halász 1923. 6. 33