Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - GELENCSÉR JÓZSEF: Pénzkölcsönzés a Káli-medencében

korábban. Ezt a perben a követelés esedékességétől a jogerős ítélet végrehajtásáig terjedő időre lehetett érvényesíteni a követelés százalékában.) Az alkotmányosság helyreállítása után az 1868. évi 31. törvénycikk a szerződési kamatlábnál minden korlátot megszüntetett, csak a törvényes kamatnál rögzítette a 6%-ot. A pénzkereslet miatt a kamatszabadság keretei között a 40, sőt, 60%-os kamatkikötések is gyakoribbá váltak. A visszaélések hatására lett maximálva az 1877. évi 8. törvénycikkel a kamat 8%-ban. Az 1895. évi 35. törvénycikk 5%-ra szállította le a törvényes (nem a szerződéses!) kamatlábat. Váltó ügyekben azonban más szabályok érvényesültek. Az első világháború, a forradalmak, a pénz elértéktelenedése a kamatláb rendkívüli emelkedését hozta magával. A kamatot szabályozó törvények és a valóság elszakadtak egymástól. Ráadásul egyes adósok rosszhiszeműen nem teljesítették kötelességüket, a hitelezők pedig az alacsony törvényes kamat miatt sokat veszítettek. így szokássá vált a heti kamatra kölcsönzés. Az 1923. évi 39. törvénycikk az ellentmondást úgy oldotta fel, hogy a késve fizető az alacsony törvényes (késedelmi) kamat helyett kártérítéssel tartozott a hitelezőnek. A kártérítési kötelezettség mértéke a felelősség fokától függően szigorúbb vagy enyhébb volt. Aztán a stabilizáció, majd a világgazdasági válság, és az újabb stabilizáció következett, melyek idején az állami szervek rögzítették a gyorsan változó kamatlábat. Az ismertetett körülmények a Káli-medencében is alapvetően hatottak. A visszaemlékezők szóltak arról is, hogy az inflációnak köszönhetően sok adós jól járt, egyes hitelezők pedig rengeteget veszítettek. Az adósok egy része éppen az inflációnak köszönhetően tudta könnyen kifizetni a tartozást. Sokak pénzét vitte el az első világháború alatt hadi kölcsön is. A Káli-medence településein a 19. század első felében a tőkére a latin Capitalis, a kamatra az Interes, Interesse kifejezést használták. Ennek megfelelően a levelekben a 6percent Interes, törvényes Interesse kifejezések szerepeltek. 1860 körül általános lett a magyar megjelölés, a törvényes 6% kamat. A köznyelvben egyszerűen csak hatos kamatot mondtak. A későbbiekben az okiratokban a megjelölés magyar nyelvű maradt, a kamatláb a hatályos rendelkezések szerint változott. A szerződést, ha kamatkikötést tartalmazott, már a feudális korban írásba kellett foglalni. Ennek azonban nem mindig tettek eleget: 1848 előtt a hitelező esetenként csak feljegyezte a tartozást. Feltételezhető, hogy némelykor még ez sem történt meg. Természetesen kisebb összeget kölcsönöztek ingyenesen is. Erre főleg rokonok, barátok között került sor. Az ilyenről okirat se készült. A kamatot az okiratok szerint évente egyszer, a szerződéskötés napján vagy más jeles napon illetve a lejáratot követően fizettek meg. A kölcsönt esetenként fizikai munkával dolgozták le az adósok.

1

6 A kamatot is ledolgozták. Példaként a kővágóörsi, igen jómódú, számos feljegyzést készítő Bárány András gazdasági jegyzőkönyvének 1858. július eleji bejegyzéséből idézünk: „Lőrincz Imre a neki adott i5 vf (váltó forint) és 1 mertze árpa fejében szolgált 11 Vá-ed férfi és 1 fehérnép napszámot. Árpát megadta.'"

7 Mások könnyelműségét vagy szerencsétlenségét egyes hitelezők uzsorakamattal igyekeztek kihasználni. A dolog természetéből adódóan az írott források közt erre vonatkozóan adatot nem leltünk, és az adatközlők is csak általánosságban utaltak létére. 16 Gelencsér 1988. 169. 17 Gazdasági Jegyzőkönyve Bárány Andrásnak 1855-ik év 1-ső napjától kezdve. Evangélikus Egyházközség, Kővágóörs. Éltes Gyula lelkész úr szívességéből. 326